Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

birtoklásra ismételten átadja gyügyei részét - amelyet Barlatelkének/!/ neveznek - az utóbbiaknak, határjeleket is emelve: a határ Ny felől a Szamos folyónál kezdődik, tölgyfa alatt Gyügye és Barlatelke határa, K felé cseresznyefák/?/, majd Gyügye és Újlak határa. Ez évben Újlak Gyügyével Ny-ról határos. Gyügyei Péter fia: Jakab nádori ember Varsány birtokperében ( 1326), ugyanő egy napkori (Szabolcs m.) lólopás tanúja (1335), királyi ember Szárazberek és Sima ügyében ( 1339). János fia: Jakab kijelölt királyi ember Vasvári ügyében ( 1331 : AOkl. XV, 369). 1364-ben Újlaki [Nábrádi] Miklós fia: [„Zombok"] László a Szamos folyó mellől és Gyügyei Jakab fia: János egyezségre lépnek: ha örökös nélkül halna meg egyik vagy másik fél, az egész birtokrészük a túlélőé marad. Az egyezséget 1365-ben I. Lajos király is megerősíti (DL 96396). 1368-ban Gyügyei Jakab fia: János és Mihály fia: János 2, a régiségük és a helytelen őrzés miatt rossz állapotú, 1284-ben és utána kelt oklevelet íratott át a váradi káptalannal. 1378ban ugyanők tiltakoznak, hogy a szomszédságukban lévő Timóteust (Timátyus) a zsarolyáni nemesek hatalmasul elfoglalják. Az 1380-ban megejtett vizsgálat Timóteust a gyügyei nemeseknek ítélte. Az ugyanakkor Gyügye és Timoteus között elvégzett határjárást (DL 77776; Zichy IV, 138-140) ld. az utóbbinál! Egy vitás földdarab (Dubuch, ma: Dubuc Cégénydányád határában, Kálnási, 1984: 31 ) miatt I. Lajos király Gyügyei Jánost oklevelei felmutatására szólítja fel. 1383-ban Gyügyei Mihály fia: János tiltja Bihari (?) Máté fia Györgyöt és István fia Demetert itteni birtokrészük eladásától, Gyügyei Jakab fia Jánost és „Zombok" László, János és György újlaki nemeseket annak megvételétől. 1398-ban név szerint felsorolt cégényi telepesek Gyügyei Jakab fia: János gyügyei malmából 1 szekér gabonát elvittek. 1405-ben Zsigmond király Gyügyei Jakab fia Jánostól hűtlensége és osztályos testvére megölése miatt gyügyei birtokrészét elvette, és Őri [Pátyodi] Tamás fia Ambrusnak, [Szántói (Közép-Szolnok m.)] Lack fia: Jakab [erdélyi] vajda familiárisának, s általa Őri [Pátyodi] János fiainak, Bálintnak és Lőrincnek adományozta, aminek Bátori János ellentmondott (Zs. II/l, 3850). Gyügyei János azonban ősi birtokát (Gyügye felét) a Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolna (egyház) kegyúri jogával és egy Szamos folyón lévő malommal együtt Lukács [váradi] püspöknek és Szűz Máriáról nevezett káptalanjának adta még az évben. így az Őriek beiktatását - bár az megtörtént - megakadályozta (Uo. II/l, 4395, 4440; C. Tóth: Lelesz III, 152). A váradi káptalant a nádor parancsára 1407-ben be is iktatták Gyügye egészébe/!/Bátori Péter fia: János ellentmondását nem véve figyelembe. Ő ugyanis 1 évvel korábban megkapta Gyügye felét (C. Tóth: Lelesz III, 153). Ez a rész - talán somlyói Bátori Istvánnak ( 1392-1452) Várdai (Szabolcs m.) Dorottyával kötött második házassága révén ( 1428 után) - a Várdai család kezére került (Horváth 123-131). Gyügyei Jakab Salánk (Ugocsa m.) ügyében tanú (1414). Egyháza kőből épült, torony nélkül, temetővel (1500: eccl-m lapideam sine turri sepulturam habent DL 20991 ). XIII. sz.-i templomának alaprajza: SzSz 1,318. (vö. még: Gere L.: A gyügyei református templom kutatása. JAMÉ XL. /2000/ 171-185; M. Veres Lujza: Gyügye református templomának építéstörténete és belső díszítése. Uo. 189-206.) —Gyügye, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1161: 764 kh.). GYÜGYEIPÉTERSZEKERESE Ld. Szekeres 2. alatt! GYÜGYETELEKE Ld. Pap telke alatt! GYÜLVÉSZ 171. 1341: v. Gu/uez~Gyuíuez/!/(AOkl. XXV, 414-5); 1366/367: u-mPaulif. Petri et nob-um predictorum Gyulwez uoc-m. (DL 8006; DocTrans. XIV/13, 387); 140&

p. Wyfalw, ~ Vyfalu alias Gelwez-Gyulvez (Zs. II/l, 5087); 1415: p. Gyluez (Uo. V, 128,1); 1418: p. Gyuluez