Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

93 friesachi és 2 kölni dénárból álló. elrejtett éremlelet utal (MNM 265/1900). 1381-ben [a Gutkeled nb-i] Bátori György fia: János azért kér vizsgálatot, mert Matucsinai (Baranya m.) János fia: Lőrinc, valamint János és Miklós az uradalmukban, Gáborján birtokon köteles jogsérelmét orvosolni. 1387-ben Matucsinai Demeter hűtlen fiai: Miklós, László és Ferenc e birtokát is Zsigmond király elkobozta, és [a Zsidó nb-i] Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fiainak, Jánosnak és Istvánnak, valamint [a Gutkeled nb-i] Nagyrozsályi György fiainak, „Kun" Lukácsnak, Gergely váradi főesperesnek és Kálmánnak adományozza. 1393-ban Szántói Petőfi János Zsigmond király engedélyével birtokait - így géberjéni részeit is - leányának, Katalinnak, [ecsedi] Bátori János feleségének és gyermekeiknek, Istvánnak és Potenciánának adta, akiket beiktatni rendelnek e birtokrészbe is. Azonban 1395-ben Matucsinai László és Ferenc e birtokát is részben visszakapta a királytól (Zs. I, 3911), s leszármazottaik és rokonaik, László fiai: István és János, Demeter fia: Demeter pap, Miklós fiai: Miklós és Péter, Lőrinc fia: Domonkos és ennek fia: Frank 1436-igbírták, amikor hamis oklevél készítése miatt ismét elveszítették. Zsigmond király a Gáborjánszegnek nevezett pusztát is Bátori István országbírónak adta. 1438-ban is Bátori Istváné és testvéreié, Tamásé és Bertalané, amikor Matolcs, Gyarmat, Oroszi, Csaholc birtokok és Géberjénszeg puszta határai és a Kölesei Farkas, Cégényi és Kömörői családok Daróc, Cégény és Kölese, továbbá a Fülpösiek Fülpös, Fülesd és Ravaszdi birtokainak határai dolgában egyezség született. 1462-ben Matucsinai Domonkos fia: Lőrinc fia: László valamint Frank és Kristóf itteni részeiket elcserélik Bátori András, István, László, Pál és Miklós [dunántúli] birtokaival (DL 99012). A régi fatemploma helyén paticsfalu temploma 1720-ban épült (Kiss 1878, 508). — Géberjén, SzSzB. m. (Hnt. 1892. 1139: 729 kh.). GEBUSA 149. 1181/288/366/XV.: pr. Gebusa /3 xj (DL 64073; RA 1/1, 133). A hn. a magyar régi nyelvi Gebus szn.-ből keletkezett magyar névadással. A cégényi monostornak a Jeszenő erdőben fekvő prédiuma, amelyen „lovasok vannak, akiknek nevei... stb. és mások is." Csak egy ízben, 1181-ben említik. — Maksay (163) Gebusa-t Kölesével vette egynek azon az alapon, hogy a határjárás Kölesét is belefoglalta Cseke, Gebusa, Milota és Túr határainak körüljárásakor. Ez csak részben igaz, s Kölese - melyet egyébként is külön megemlít az oklevél - sohasem volt a monostor birtoka, mindig is a névadó, [a Szentemágócs nb-i] Kölese ispán leszármazottai kezén találjuk. A tatárjáráskor (1241) elpusztult település Kölese határába olvadt, a községtől D-re (Mándy, 1864: Gebe sor; Kálnási 1984, 197: Gebe-sor-Első forduló, ~ -Második-forduló, Gebe-sori dűlőút). GED 150. 1341/342>482:

p. Ged (AOkl. XXV, 612; Perényi 589). A hn. talán a magyar régi nyelvi Gede szn. rövidült alakját őrizte meg. A település 1341 -ben [Jánki] Tamás fia: Miklós birtokaként a jánki uradalom tartozéka; a Jánkhoz tartozó Ged birtok határa egy ponton Ricsével és [a Gutkeled nb-i] Miklós fia: Ehellős Gacsály birtokával érintkezik. — Jánk határában kereshető. GÉC 151. 1280: Nic.f. Symonis de Gech (DL 76160; Zichy I, 45); 1308: c. Abraham de Seych [ : Geych] iud. nob. prov. Zathmar (F. VIII/1, 256; AOkl. II, 442); 1312: Abraham de Gyssci (Kár-