Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
kerületet magának tartotta fenn. 1385-ben Erzsébet királyné Szász vajda fiamak, Drag mesternek, Jánosnak és testvérüknek, Balknak, szatmári és máramarosi ispánoknak adományozza e Szaünár m.-i birtokot is. 1390 után Mária királynő az erdődi kerület falvait, köztük azok központját, Erdődőt is Szász fiainak, Balk mester, vajdának. Drag mesternek és Jánosnak [ a Bélteki és Drágfi cs. ősei] (újra) adományozza. 1394-ben Zsigmond király nem itt, hanem a Valkó m.-i Erdődön keltezi egy oklevelét. 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drag fiai: György és Sandrin e birtokukat is megfelezték egymás között. É-ról a keresztutcák metszéspontjában álló egyházig, s innen az utcán K-re végig, majd a másik utcán Dre vissza a bal falurész az előbbieké, a jobbra eső az utóbbiaké lesz. 1456-ban Bélteki Drág fia Miklósnak és Sandrin fia: Mihálynak V. László király a Szatmár m.-i Erdőd birtokukon vagy annak környékén fából vagy kőből való vár vagy erősség építését engedélyezi, s azt tornyokkal, falakkal és árkokkal láthatják el. Az erdélyi püspökség szatmári főesperessége alá tartozó [a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt (1482: Szirmay II, 167)] egyházának Miklós papja 1332ben70d., az 1333-ban 16g. pápai tizedet fizetett. 139 l-ben/!/ Balk és Drág a máramarosi Szent Mihály monostor iguménjének átengedi az erdődi (meggyesaljai) egyház feletti jurisdictiót. Ref. temploma „nagyszerű épület, római katolikus volt, a kapu fölött ugyanis kereszt látható; hozzátartozik egy kápolna, amelynek bejárata a templomból; ez is római katolikus." (Acta C.). A középkori templom különböző korú faragványai (pl. emberfősgyámkő) a XIX. sz. közepén megláthatok voltak (Henszlmann 1864, 144). Kőből faragott díszes szentségtartó, a sekrestyében kőlap Bátori (helyesen: Drágfi)-címerrel (RómerXV, 49). Látképe 1864-ből: MTAKK, RAL, K 1219/ 34. —M. Erdőd, R.Ardud.j. SM. (Hnt. 1892, 1095: 16297 kh.). ERDŐD 2. 124. 1264/291: silva de Erdeud (DL 90750; RA II/4, 3768); 1273/428: inter Medies etErdeud (DL 98307; Károlyi I, 8); 1406: *ad Érded (Zs. H/2, 5087); 1424: pr. Kyserdewd (LO Stat. D-197; Wenzel 1857: 61). A település 1264-ben tűnik fel, amikor V. István ifjabb király az itteni erdőt a szatmári vendégtelepeseknek adományozza. Az adományt III. András király megerősíti (1291). Ekkor határát is leírják: Ricsteleki patak (Richteluky rivus), Horhosmái (Hurhusmal), Gyügyeteleke mocsara (Giketeluque machara), Detmár pariaga (Detmar parloga), Kútfő völgy (Kutfeu veulg). Vida kútja (ad puteum Vida), Falunagyút {iuxta viam Falueg 13: Fulneg, vö. Csedrek!]), Balkán (ad Olchan [a: Bolchan]), Kis- és Nagyhomoród (ad Humurod maiorem et minorem). Hódos határa (ad m-m Hudus), Zsadány falu (ad v-m Sudan), Gelénes falu (ad v-m Gelianus). A felsorolt földrajzi nevek közül Kútfő Óvári határába esik (Pesty 1864), Gyügyeteleke, Homoród, Hódos és Gelénes elpusztult falvak (ld. ott). 1273-ban Csedrek falut Meggyes és Erdőd között fekvőnek mondják. * 1406-ban, amikor Csedrek és Kisgelénes (másképp Pálfalva) közös határát megjárják, említik a Hirip faluból Erdődre, a Szatmárból ugyanide, végül a Terebesről is idevezető utakat. 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drág fiai: György és Sandrin e Kiserdődnek nevezett pusztájukat is megfelezték egymás között: Erdőd felé eső fele az előbbieké, a másik fele az utóbbiaké lesz. — Erdőd határába olvadt (Pesty 1864: „Kis Erdőd, ... hajdan a várhoz tartozó hűbéresek voltak", ,JKis Erdődi domb oldal"; Hnt. 1892, 1095: Erdődhegy). ERDÖDALJA 1383: p. Erdewdalya (DF 254806); é.n. [1390 u.]: p-nes Erdedalya voc. in C-u Zathmariensi habitas (DF 283976; DocVal. 473-4).
