Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
DOMBRAVICA 111. 1411: p. Dobrawycha (DF 273747 = LO Stat. D-231; Szerbia 55); 1491: p. Hungaricalis: Dombrawycza (DL 27972). A hn. a román dumbráv ('sarjerdő, tölgyerdő' értelmű) fh. kicsinyítő képzős származéka. A falut 141 l-ben Zsigmond király, mint Nagybánya város tartozékát [Lazarevics István] szerb despotának adományozza. 1491-ben a magyar lakosságú birtokot II. Ulászló király Bélteki Drágfi Bertalannak ítéli azzal, hogy Kővár (Közép-Szolnok m.) régi, igaz határain belül fekszik, de azt Hunyadi János kormányzó (1446-52) erőszakkal Drágfi Miklóstól elfoglalta és Asszonypataka (Nagybánya) várához csatolta. Ekkor már Közép-Szolnok m.-be számították. „Dobrovica és Magyarkékes: duoprata ad eccl-m ruinatam spectantia" (Acta C). Pesty adatközlője szerint „régenten, mikor a magyarok lakták, Dombónak neveztetett". AXIX. sz.-ban É-ról Újfalu, K-ről Oroszfalu és Györkefalu, D-ről Kárpinyás és Karbonác, Ny-ról Oláhkékes határolta (Pesty. 1864). — M. Dombrovica=Szakállasdombó, R. Dumbrávita, j. MM. (Hnt. 1892, 1540: 2719 kh.). DOMONKOSFÖLDE 112. 1425: in quodam loco Domankwsfewlde nom. (DF 209618 = LO Metales Szatmár, nro. 8; F. X/6, 747-8); 1425/769: Domankusfeulde (DL 68637). Névadója a XIII-XIV. sz. fordulóján élt Domokos, akinek fia Arteustelekinek (ld. ott!) nevezi magát (1335: AOkl. XLX, 128). A hn. feltűnésekor, 1425-ben Bátori István, Rozsályi „Kun" Miklós és Jakab, valamint Matucsinai (Baranya m.) Miklós fiai: Domokos és Miklós Namény, Csaholc és a váradi püspökség Ricse birtokai közös határát megvonják. A felsorolt földrajzi nevek: Bogárpataka (Bogarpathaka), Esztergeút (Ezthergewth), Fornasgyakra, Fornasrekettye (Fornasrakathya), Gyűrűsszomoga (Gyrwszomoga), Kaktó (Kakthow), Lábtó (Labthow), Kalnabokor, Kerekrekettye (Kerekrakathya), Majtpataka (Maythpathaka) erdő, Sárvize (Sarwyze) közül Bogárpataka, Kiskattó, Nagykattó, Szomoga a csaholci, Gyűrűs, Szomoga, Szomoga-hát, Sár-csatorna a kisnaményi, Esztergős, Fornyos, Gyűrűs, Gyűrűs alja, Kattó, Kerekberek, Szamoga, Szamoga-hát, Sárpatak a túrricsei határban ma is élő név (Kálnási 1984, passim). —Túrricse határába olvadt, a községtől ÉK-re (Kálnási 1984, 453: Domonkos). DOROMBOS 113. 1375: St-of-o Pauli de Dorumbus, And. de eadem (DL 86625); 1388: And. de Dorombos (DocVal. 338; C. Tóth: Lelesz I, 33); 1390: Andrea de Darambos (Uo. I, 55); 1393: ~ de Dorumbus (DocVal. 442; Uo. I, 127); 1416: Lad. de Doromboz (Zs. V, 1936); 1417: And. de Dorombos (Uo. VI, 1160); 1422: ~ de Dorombus ~Darabos~Dombo/\/~[Do]rombo (Uo. IX, 268, 552-3, 947); 1462: p. Dorombos... in C-u Zathmar exist. (LO Proth. IV-58). A település 1375-ben az idevaló Pál fia: István és András nevében tűnik fel, aki [a Csák nb-i] Darahi Csák fia: Miklós megölése ügyében kijelölt országbírói ember. 1390-ben Dorombosi András fia: András Körösi (Szatmár vagy Közép-Szolnok m.) Miklós fia Lászlóval és Egri Lőkös fia Péterrel együtt 100 arany ft.-ért [a Zsidó nb-i] Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fiainak, Jánosnak és Istvánnak eladják Katoly birtokot. Dorombosi András Bartfalva (1388), Apáti ( 1393), Sárköz, Radvány, Batizháza és Veresmart (1422) ügyében, 1417-ben a Meggyesiek és a Vetésiek perében kijelölt királyi ember. Dorombosi László Dányán ügyében (1416) ugyanaz. 1462-ben Magasmarti Ferenc itteni birtokrészét 15 arany ft.-ért adja zálogba Csomaközi Mihálynak és Lászlónak. — Krassó határába olvadt (Pesty, 1864: Dorombos), Nagykolcs irányába, a Szamos mellett feküdt.
