Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében

Szatmár vármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város főispánja 1894. április 7-én (235/18Ç szám) újra megkereste a mátészalkai járási főszolgabírót, hogy a legnagyobb buzgalommá hasson oda, hogy egyrészt a járás területén már meglévő óvodák és nyári menhelyek 1894ben is működjenek, másrészt újakat létesítsenek. Ezzel egyidejűleg közölte azt is, hogy Kovács Eduárd a Széchényi Társulat igazgatója - a menhelyek és óvodák létesítése végett - a mátészalkai járásban újból megjelenik, s azt személyes közreműködésével is támogatja."

116 A főispánhoz készített jelentés szerint (1894. IV. 10.) a mátészalkai járás területén tizenöt gyermekmenhely működött, Mátészalka, Nagyecsed, Fábiánháza, Nyírcsaholy, Kocsord, Szamosszeg, Olcsva, Olcsvaapáti, Vitka, Nagydobos, Ópályi, Hodász, Jármi, Nyírmeggyes, Gebe községekben, Győrtelek és Kántorjánosí községek pedig újonnan felállítják. „A többi községekben a menhelykötelezettek száma, s a községek jövedelme oly csekély, hogy a menhelyeket nem állíthatják fel..."

117 Ezek szerint 1894-ben gyermekmenhely nem működött a mátészalkai járásban Császári, Derzs, Iklód, lik, Keér, Nyírvasvári, Tunyog, Panyola, Papos településeken. 3. Óvodák és menhelyek létesítésének szorgalmazása a kormányszervek által Az óvodák és gyermekmenhelyek létesítésének szorgalmazása úgy a kormányszervek, mint a vármegyei törvényhatóság részéről állandósult. Ennek ellenére e létesítmények szervezése nem haladt a kívánt ütemben. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1894. június 5-én (3 039 sz.) rendeletet intézett valamennyi Vármegyei Közigazgatási Bizottsághoz, melyben arra utasította azokat, hogy a legszigorúbban állapítsák meg mindazokat a községeket, melyekben negyven, illetőleg tizenöt állandó gondozásban nem részesülő gyermek van, és állandó kisdedóvoda vagy nyári menedékház felállítására kötelezzék azokat. A határozatuk mikénti végrehajtását pedig szigorúan ellenőrizzék. Azt is kimondta, hogy az a körülmény, hogy a községekben a községi pótadó az egyenes állami adók 20 %-át meghaladja, nem mindig szolgáltat okot arra, hogy a település az állandó kisdedóvoda vagy nyári menedékház állításának kötelezettsége alól fel legyen mentve. Utasította a miniszter a Közigazgatási Bizottságokat, hogy minden kisdedóvó intézet állítására kötelezett községre nézve, - melynek községi pótadója a 20 %-ot meghaladja - az igénybe veendő 3 %-os pótadó kivetésének engedélyezése végett a lehető legrövidebb idő alatt tegyen javaslatot a miniszterhez. A Szatmár vármegyei Közigazgatási Bizottság már e rendelet kiadása előtt, 1994. április havi gyűlésén (474, 475, 476. számú határozatokban) a vármegye minden olyan községét, ahol az óvodakötelesek száma a tizenöt főt meghaladta, elkötelezte a megfelelő fokozatú kisdedóvó intézet felállítására. Ezt a Vármegyei Széchényi Társulat is szorgalmazta. Ennek eredményeként, - főként az évi egyenes adó összege és az óvodakötelesek számának figyelembevételével - óvoda, állandó vagy nyári gyermekmenhely állítására háromszázegy község és 116 SZSZBML. IV B. 764. 2781/1894. 117 SZSZBML. IV B. 764. 2781/1894., i. sz.: 1704/1894.