Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

VIII. Kisdedóvási törvény megjelenése

Minden olyan község, amelyben az állami egyenesadók évi összege 24-35 000 Ft közötti és legalább negyven állandó gondozásban nem részesülő gyermek van, állandó menedékházat, minden olyan község pedig, amelyben az állami egyenesadók évi összege 24 000 Ftnál kevesebb, de legalább tizenöt gyermek van, aki nem részesül gondozásban, ideiglenes (nyári) menedékházat köteles állítani és fenntartani. (Uo. 16.§) A kisdedóvás igazgatása és felügyelete a vallás és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt volt. A törvény gróf Csáki Albin minisztersége alatt született. A törvény megjelenése után, annak végrehajtása céljából a miniszter elrendelte (1891. IX. 24. 43 672/1891. szám) a 3-6 éves korú gyermekek összeírását. Ezt házról házra járva, az egyházi anyakönyvek igénybevételével kellett elvégezni. Az összeírásnál az a gyermek minősült óvodakötelesnek, aki 1891. szeptember 1-jéig élete 3. évét betöltötte. Ez a tevékenység annak felmérésére is szolgált, hogy a gyermek otthon vagy bárhol kellő állandó gondozásban és felügyeletben részesül-e. A törvény (4.§) a 3-6 éves gyermekeknek kisdedóvodába vagy menedékházakba járását is kötelezően kimondta. Természetesen ekkor még nem volt megközelítően sem annyi intézmény, amennyi a megjelölt korú gyermekeket befogadhatta volna. A törvény megjelenése után, a Széchényi Társulat lelkes igazgatója, Kovács Eduárd megkereste Szatmár vármegye főispánját kérve arra, hogy még 1892-ben tegye meg a szükséges intézkedéseket a gyermekmenedékházak minden községben történő felállítására. Ehhez felajánlotta személyes segítségét és a Társulat anyagi hozzájárulását is. A Széchényi Társulat anyagi erőforrásokkal is rendelkezett, mert a Vármegyei Közigazgatási Bizottság évről-évre, a következő időben is megszavazta a közművelődési pótadó háromnegyed részének a Széchényi Társulat részére történő lekötését. A háromnegyed részen felül fennmaradó egynegyedrész pótadó iskolai célokat szolgált. A Társulat a rendelkezésére álló anyagiakkal a jó gazda gondosságával, eredményesen gazdálkodott. A Széchényi Társulat, mint társadalmi szerv anyagi bázisának jelentős hátteret adott a községenként kulturális célokra kivetett pótadó háromnegyed részének az általa kitűzött célok megvalósítására történő biztosítása. Ebből fordított a gyermekóvási célokra is. A községeknél újonnan felállított gyermekmenedékházak, gyermekmenhelyek vezetői bérét az első évben általában magára vállalta. A következő években ezt a községeknek kellett biztosítani. A községek részére nyújtott anyagi segítséggel befolyásolni tudta a települések kisdedóvási intézményeinek fejlesztését.