Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
VII. Kisdedóvás
Úgy ítélte meg az egylet, hogy alig lehet község, melyben ne akadna egy-egy jóravaló, írni olvasni tudó és gyermekszerető nő (talán éppen a néptanító neje vagy leánya) ki a legközelebbi rendszeres óvodába beküldetvén s ott a kisdednevelés vezetésében némileg oktattatván, az illető e célra alkalmazható ne volna, Ez magukra a néptanítókra nézve is némi segélyforrásul szolgálhatna, nem is tekintve azt, mily előnyére válnék a gyermekek ilyszerű vezetése a későbbi iskoláztatásnál. Azt pedig lehetetlen feltételezni, hogy a köznép egy hasonló intézmény áldásait azonnal érezvén azt fenntartani és gyámolítani, ha némi tetsző áldozattal is ne törekednék," 91 olvasható a Szatmár vármegye alispánjához 1875. november 5én intézett megkeresésében. Tehát teljesen a lakosság fenntartásában működtek volna ezek az intézmények, ez pedig igen megnehezítette a szervezést. Az Országos Kísdedóvó Egyesület a megkeresés idejében (1875. XI. 5.) Budapesten óvóképezdét tartott fenn, melyben akkor 50 óvónőnövendéket képeztek. Tervezte, hogy az addig csak segélyezéssel összekötött képezde helyett, nők számára bentlakással összekötött mintaszerű képezdét állít fel. Levelében kérte az egylet az alispánt, hogy a Szatmár vármegyében máris fennálló női egyletet ez ügyben a kezdeményezés megtételére bírja rá vagy saját belátása szerint erélyesen hasson oda, hogy a megye területén olyan egyesület jöjjön létre, mely az Országos Kisdedóvó Egylettel érintkezésbe lépve, ezt az eszmét magáévá teszi. A gyermekvédelem keretében a kisdedóvás tárgyalásánál is elsőként szembeötlő, és egyben az ügy elmaradottságát is jelzi, hogy a XIX. században e feladattal nem az állam, hanem különböző jótékony egyesületek, társulatok foglalkoztak. A XIX. század utolsó felében a szaporodó jótékony egyesületek, társulatok a társadalmi munka intenzitását jelezték. Szerencsére voltak olyan szervezetek, melyek a kisdedóvásügy felkarolása tekintetében a lehetőségekhez képest jelentőset hoztak létre. Ezt majd látni fogjuk a Szatmár vármegyei Széchényi Társulat tevékenységének tárgyalásánál. A társadalom a kisdedóvás terén is igyekezett megtenni mindazt, amit e téren a központi irányítás nélküli zavaros viszonyok között tenni lehetett. A kisdedóvás központi irányítását a kisdedóvási törvény (1891. évi XV t, cz.) megjelenésétől számíthatjuk. A különböző jótékony célú intézmények, intézetek, társulatok és különböző emberbaráti akciók irányítása, azok feletti felügyeleti jog gyakorlása a belügyminiszter hatáskörébe tartozott, E szervezetek működését rögzítő szabályrendeletek jóváhagyása is a belügyminiszter által történt. Majd ezek gyakorlását a 2 892/1920. számú körrendelet 8. pontja értelmében a belügyminisztertől a népjóléti és munkaügyi miniszter vette át és gyakorolta annak 1932ben történő megszűnéséig. Ezt követően újra a belügyminiszterhez került egészen a második világháború végéig. 91 SZSZBML. IV B. 411. 224/1875.
