Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

V. Szabolcs és Ung, valamint Szatmár-Bereg vármegyék 1950-ben történt fúziója után a gyermekvédelem négy éve

SZABOLCS ÉS UNG, VALAMINT SZATMÁR BEREG VÁRMEGYÉK 1950-BEN TÖRTÉNT FÚZIÓJA UTÁN A GYERMEKVÉDELEM NÉGY ÉVE 1. A gyermekvédelem átszervezésének vázlatos áttekintése és a gyermekvédelemnek a szociálpolitikai szervektől a közoktatás ügykörébe történő átadása Szabolcs és Ung, Szatmár és Bereg k.e.e. vármegyék 1950-ben egyesültek Szabolcs-Szatmár megye elnevezéssel, így az addigi két vármegyéből egy megye szerveződött. Amíg a második világháború utáni időkben a gyermekek fizikai létének megmentésével többé-kevésbé meg kellett elégedni, addig a gyermekvédelem feladatai az 1950-es években már nem merülhettek ki ebben. Mindenekelőtt arra kellett törekedni, hogy ne kísértsen a nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekek munkaerejének - még mindig szép számmal fellelhető - kihasználása, A nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekek száma nem csökkent, sőt emelkedett. Voltak gyermektelepek, ahol a létszám az előző időkhöz képest eltérést nem, vagy alig mutatott. Pl. a kisvárdai telepen 1950. április 22-én Sándor Erzsébet járási szociális titkár jelentése szerint a debreceni gyermekvédő intézetből kihelyezett gyermeklétszám 97 fő volt, hasonló az előző időszakhoz. Az, hogy egy-egy telepen hány gyermek kapott elhelyezést és milyen körülmények között, az rendszerint a telepfelügyelőnő szervezőkészségétől, lelkiismeretességétől és igényszintjétől is függött. Attól is, hogy hány és milyen nevelőszülőt tudott felkutatni. A gyermektelepek száma a korábban szervezett Kisvárda, Nagy kalló, Nyíregyháza és Új fehértón működő négy telep számát 1950-ben sem haladta meg. A debreceni gyermekvédő intézet által ezekre a telepekre kihelyezett gyermekek nem csak Szabolcs és Szatmár megyék illetőségi községeibe valók voltak, hanem a debreceni gyermekvédő intézet körzetébe tartozó településekre is, Tehát a megyébe kihelyezett gyermekek száma sokszor több volt, mint a megyéből állami gondozásba vett kiskorúak száma, Ekkor még gyermekvédelmi előadói állások nem voltak szervezve. A gyermekvédelmi előadói teendőket 1952-ig túlnyomó részben a telepfelügyelők látták el. Majd 1952-ben a kisvárdai Korchma Sarolta és a nyíregyházi Csongrádi Béláné régi telepfelügyelőket minősítették át gyermekvédelmi előadókká, A nagykállói és újfehértói telepek ellátására új személyek lettek kínevezve, mert a régi telepfelügyelőket erre a megbízásra nem találták megfelelőnek.

68 68 SZSZBML. XXIILló. 8035-20-37/1952.