Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
XVIII. Iskolai szociális étkeztetési akciók
Dr. Pierre Descoendres az UNICEF fődelegátusa levélben kereste meg az étkeztetési akciót lebonyolító valamennyi szervet, és közölte a gyermekek közötti tejporszétosztásra vonatkozó alapelveket. Kimondta, hogy az UNICEF most beindításra kerülő étkeztetési akciója hat hónapra terjed ki, mely idő alatt minden gyermek összesen 9 kg tejport kap, ami havi 1,50 kg, illetve napi 50 gr fejadagnak felel meg. A tejport az egyes intézmények a járási, városi szociális titkár útján kapták meg. Az első szállítmányt olyan mennyiségűnek jelölte meg, hogy az három hónapra lesz elegendő. A tejpor megérkezése után haladéktalanul meg kellett kezdeni az étkeztetést. A tejpor elkészítéséhez használati utasítást is küldtek. Ez a külföldi segélyszervezet is megkívánta a gyermekek súlyának regisztrálását és a feljegyzett adatok részükre történő megküldését. A tejporos kiegészítő élelmezéssel az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermeksegély Alapja hozzá kívánt járulni a gyermekek egészségi állapotának feljavításához. 574 Az akció folyamatos volt még 1949-ben is. Az 1949 évben következett be az iskolás étkeztetési akciók átszervezése. A Gazdasági Főtanács vonatkozó határozata szerint étkeztetési segélyben nem részesülhettek azok a községek, amelyek nem voltak államsegélyesek. Ezért az iskolai étkeztetési akciókat át kellett szervezni. Szabolcs vármegyében az iskolai étkeztetésben részesített községek közül nem volt államsegélyes Baktalórántháza, Ibrány, Kisvárda, Mándok, Nagykálló, Nyíradony, Nyírbátor és Újfehértó települések. így a továbbiakban az iskolai étkeztetési akcióhoz segélyben nem voltak részesíthetők. A rendelet megjelenése után Szabolcs vármegye szociális felügyelője erről a községi elöljárókat értesítette. Az új szabályozás alapján, amennyiben az iskolai étkeztetési akciókat társadalmi vagy községi hozzájárulásból fedezni nem tudták, úgy az étkeztetési akciókat fel kellett számolni, A nem éppen szociális szemlélettel telített intézkedés mögött már az 1950-es évek kemény politikája mögötti ideológia előszelét véljük felfedezni. Lényege az volt, hogy a szocializmus előrehaladtával nem lesz szükség szociálpolitikára, a szociális gondok a teljes körű foglalkoztatással úgyis megoldódnak. A szegénység pedig a legtöményebb állapotban volt jelen az egész országban. Valósággal tombolt Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyékben is. A második világháború megpróbáltatásai, az ország területének hadszíntérré válása, a háborús behatások magában is felbecsülhetetlen károkat okoztak. Ehhez társult még a jóvátételei kötelezettségből és a beszolgáltatási kötelezettségből fakadó nyomor, Nagy szükség volt tehát a szegénység enyhítésére irányuló minden kísérletre. Ezért Szabolcs vármegye alispánja megkísérelte - ha csökkentett összegben is - az étkeztetéshez szükséges ellátmány biztosítását. 374 SZSZBML. XXII. 2. C. VII. 390/1947
