Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
XVII. Kisdedóvás a második világháború után Szabolcs és Ung k.e.e. vármegyében 1945-1950
KISDEDÓVÁS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN SZABOLCS ÉS UNG K.E.E. VÁRMEGYÉBEN 1945-1950. Az összeomlás után a gyermekvédelem és az intézményeinek újjászervezése állt a szociális munka homlokterében. A kifosztott óvodák, gyermekmenhelyek működésképtelenné váltak, Akadályozta működésüket az is, hogy a közellátás fokozatosan növekvő értékű korlátozások után teljesen megszűnt. Az élelmiszertartalékok elpusztultak, kimerültek vagy elhurcolták a hadviselő felek. Márpedig a gyermekintézmények újjászervezésére feltétlenül szükség volt. A munkába járó szülők gyermekeinek fokozottabb gondozása és ellátása érdekében az óvodákat 1946. május 1-től - október l-ig napközi otthon jelleggel kellett működtetni, vagyis napközi otthonos óvodákká kellett átszervezni. A községek szeptember 30-ig tartoztak az óvodákat akár étkeztetés nélküli napközi otthon jelleggel működtetni, 285 amihez a kormány az államháztartás helyzete miatt nem tudott pénzforrást előteremteni, nagyrészt csak erkölcsi támogatást biztosított. Ellenben szervezte a központilag indított különböző társadalmi gyűjtési akciókat, melyeknek területi gazdái a járási szociális titkárok voltak. A központilag szervezett ilyen akciókon kívül még számos helyi kezdeményezésű gyűjtési akció is folyt a vármegyében. Kemény küzdelmet folytattak az akciók sikeréért, a szociális titkárok igyekeztek ébren tartani az általános elszegényedés ellenére is a lakosság áldozatvállalási készségét. A közlekedés megoldatlansága miatt gyalog járták a községeket, hogy az ottani állami, politikai és társadalmi vezetőkkel együttműködve erőt öntsenek a sokszor lankadó akciókba. Szükség volt a társadalmi gyűjtésekre, mert szociális munkát kifejteni az anyagiak teljes hiányában nem lehetett, az állam pedig az anyagi feltételeket nem tudta biztosítani A beszolgáltatás és a jóvátétel, valamint a gyakori és különböző gyűjtési akciók során az amúgy is elszegényedett lakosság igen kimerült, s elkövetkezett az az idő is, amikor a mármár zaklatássá váló társadalmi gyűjtésre alig akadt vállalkozó. Csodával határos módon a szociális szakszolgálat az elképzelhetetlen nehéz helyzetben továbbra is társadalmi úton teremtette elő a segítségnyújtáshoz feltétlenül szükséges anyagiakat. A szociális támogatásnak ez a módja a követelő szükségszerűségből fakadt, hisz a tomboló infláció miatt állami költségvetés nem készült a forint megjelenéséig, 1946. augusztus l-ig. Az ország gazdasági elesettsége még évekig nem tette lehetővé a társadalmi gyűjtési akciók kiküszöbölését. Szociális Szakszolgálat a Magyar Népjóléti Minisztérium 1/1. Általános Igazgatási Osztályának 1946. évi 3- sz. körlevele. 3- p