Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

XIII. Óvodák, óvodai napközi otthonok, gyermekmenedékházak közvetlenül az államosítás előtt

1. Egyházi kezelésben lévő kisdedóvó intézmények Szatmár-Bereg vármegyében Az egyházi szervezetek a helyi szociálpolitikai feladatok megoldásánál a szociális szakszolgálat szerveinek egyik leghathatósabb támaszai voltak, Nagyon lényeges volt az egyház aktív közreműködése, mert a szociális titkároknak a háború után minden esetben a társadalom segítségét kellett igénybe venniük az egyes problémák megoldásánál, ugyanis az állam gazdasági ereje annyira meggyengült, hogy szociális célokra nem tudott áldozni. A szociális titkárok lelkes buzgólkodása az egyházaknál a legmesszebbmenő megértésre és támogatásra talált. Bekapcsolódtak a gyűjtési akciókba, ahol a hívek mozgósítása révén az eredmény nem maradt el. Eredményes ténykedésük érthető is, hisz karitatív tevékenységük és ilyen irányú tapasztalatuk évszázadokra nyúlik vissza. Szociális intézményeket tartottak fenn és mindenütt ott voltak, ahol segítségre volt szükség. Most e helyen csak a Szatmár-Bereg vármegyében működő egyházi kisdedóvó intézetekről teszünk említést. Óvoda, illetve gyermekmenedékház működött Mánd, Nyírcsászári, Tiszaszalka és Vállaj községekben. „Mánd községben 1893. február 11-én végrendelet hátrahagyása mellett elhalt Csepely Miklós mándí volt lakos, s a mándi református egyháznak hagyta a leltárban megjelölt ingatlanokat azzal, hogy a református egyház köteles a neki hagyományozott belsőséget és a rajta levő épületeket gyermekmenedékházzá alakítani, s az összes ingatlanok jövedelméből az adókat és a gyermekmenedékház gondviselőjének fizetését teljesíteni, végül az örökhagyó Csepely Miklós sírját és emlékkövét folytonosan gondozni és jókarban tartani. Az ingatlanokat örökhagyó özvegyének holtígtartó haszonélvezeti joga terheli.,."

194 Az özvegy 1903-ban halálozott el, s azóta állt fenn a mándi volt református óvoda. A végrendelet szerint az adókon és a gondozónő fizetésén felül fennmaradó összeg 25 %a a mándi református iskola vezetőjének javadalmazását, 75 %-a pedig az óvoda épületeinek fenntartását szolgálta. Az óvoda óvónője 1948. nyarán Fekete Antalné Lányi Viktória okleveles tanítónő volt, aki 1930. óta vezette az óvodát. Férje Fekete Antal református lelkész volt, Az 1948-ban bekövetkezett államosításig a mindenkori református lelkész felesége vezette az óvodát. A református lelkészlak 1908-ban lakhatatlanná vált, s ekkor az egyház nem épített új lelkészlakot, hanem a lelkészlak céljára az óvoda épületét engedték át azzal a kötelezettséggel, hogy csak olyan lelkész választható, akinek a felesége óvónői vagy tanítónői oklevéllel rendelkezik, s aki köteles az óvodát vezetni a megállapított fizetés ellenében. Az óvoda akkor egy egészen kicsiny, 1948-ban a lelkész által konyhának használt helyiségben volt egészen 1930-ig, amikor Fekete Antal került Mándra lelkésznek, felesége pedig az óvoda vezetőjének. Az óvodának használt helyiség a célnak nem felelt meg, ezért a Fekete házaspár szorgalmazására az udvaron egy új óvodahelyiséget építtetett az egyház. Sajnálatos módon az egyház nem sok gondot fordított az óvodára. Míg a lelkészlak céljait szolgáló épületek rendben 194 SZSZBML. XXIV 564. 222/1948. Szt. sz.