Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
I. Gyermekvédelem
elhelyezéséről gondoskodni, megmentvén őket a jövőnek ,,, A szegény teherben lévő nőknek terhességük utolsó heteiben anyagi segélyt nyújtani, s ez által a gyermekek szer felett nagymérvű halandóságát csökkenteni"... 12 Az egyesület tagjai férfiak, nők egyaránt lehettek. Az alapító tagok egyszer s mindenkorra 200 forint, a pártoló tagok 50 forint, és a rendes tagok évenként 3 forintot fizettek. A befolyó tagsági díjakból, bárminemű készpénz vagy természetbeni kötelezettség lerovásából vagy önkéntes adakozásból alapot teremtettek, s ezek hozamát használták fel e nemes célra. Az egylet által kitűzött, valóban közérdekű cél megvalósításához szükséges volt a társadalom minden rétegének hozzájárulása. Ezt elősegítette az a döntés, hogy az egylet iránt érdeklődők nemre való tekintet nélkül beléphettek. A Fővárosi Szegény Beteggyermek Egyesület anyagi pártfogás végett megkereste 1885-ben Szabolcs vármegye Közönségét is, de az, az alapító tagsággal járó fedezettel nem rendelkezett, így ezt a kérést nem teljesítette. Ellenben - bár működése helyi jellegű volt - az egyesület céljának emberséges, társadalmi és nemzetiségi szempontból is nemes és fontos voltára tekintettel Szabolcs vármegye Közönsége elrendelte jótékony adomány gyűjtését, és annak foganatosításával Zoltán János alispánt bízta meg. A gyűjtés eredményére nézve sajnos nincsenek adataink. 3. Gyermekhalandóság, születési, szaporodási arány alakulása Szabolcs vármegyében Vizsgáljuk meg közelebbről Szabolcs vármegye csecsemőhalandóságával kapcsolatos adatokat Jósa András 1887 novemberéről készített jelentése alapján. A főorvos nagy súlyt helyezett nemcsak a csecsemőhalandóság vissza-szorítására, hanem a gyógykezelésben nem részesülő gyermekek regisztrálására is. A 7 éven aluli elhalt és nem gyógykezelt gyermekekről nyilvántartás vezetését kívánta meg a községi és járási orvosoktól. ' A vármegyében összesen 202 gyermek halt meg gyógykezelés nélkül a jelzett hónapban. Orvosi kezelésben az elhalt gyermekek 51 %-a nem részesült. Felnőtteknél ez az arány 47 % volt. Átlagban az összes elhunytak (gyermek, felnőtt) közel felét orvos nem látta, s így szaksegítség nélkül hunytak el. Még elszomorítóbb, ha azt vizsgáljuk, hogy az összes elhalálozottnak hány %-a volt 7 éven aluli gyermek, mert ez az arány 62 %-nak felel meg, 13 Talán ennél is megrendítőbb az a tény, hogy 1929-ben, 40 év elmúltával is a következőket találjuk a hivatalos jelentésekben: „...A vármegyében az egész ország területén a legnagyobb a gyermekek születési száma, azaz itt születik a legtöbb gyermek. Ezzel szemben szomorú tényként állapítjuk meg, hogy a gyermekhalandóság terén is vezetünk, mert hiszen 12 Uo. mint 11 13 Uo. mint 6
