Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

XI. Az 1947-48. évi felső Tiszai árvíz

1. „Árvizes" közös konyhák Óriási feladatot jelentett a szociális szakszolgálatnak a közös konyhák felállítása és működtetése is. A népjóléti miniszter a Debreceni Hadi fogoly átvevő Táborparancsnokság Pavilon laktanyájához tartozó két gépkocsivezetőt az F-1478 forgalmi rendszámú három tonnás Bedford tehergépkocsival 1948. január 10-én 9 órakor indította útba Mátészalkára azzal, hogy ott a Vármegyei Szociális Felügyelőségnél jelentkezzenek. Mindkét gépkocsivezetőt tartósan vezényelte a táborparancsnok helyettes az árvizes területre. Egyúttal nagyméretű edényzetet is hoztak magukkal, így öt darab 100 literes bukóüstöt üstházzal, 10 darab könyökcsövet és 10 méter egyenes csövet.

165 A gépkocsivezetők csak március 27-én indultak vissza állomáshelyükre. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az árvizes közös konyhák megszűntek működni. Január hónapban tizenkilenc árvizes közös konyhán közel 6 500 embert étkeztetett a szociális szakszolgálat.

166 Ebből még április 3-án is üzemelt 9 konyha, 4 községben pedig természetbeni hideg étkeztetés volt biztosítva. Működött még a konyha: Csarodán 84 fővel, Gergelyíugornyán 140 fővel, Gulácson 304 fővel, Jándon 240 fővel, Tákoson 196 fővel, Tiszabecsen 276 fővel, Tíszakóródon 262 fővel, Tivadarban 240 fővel és Vámosatyán 150 fővel, összesen: 1 892 fővel.

167 Természetbeni hideg élelmezésben Kölesén harmincöt, Sonkádon tizenhat, Tiszacsécsén negyven, és Turistvándiban huszonhat kihelyezett árvízkárosult részesült. A károsultak természetbeni étkeztetését a községek saját hatáskörükben, általában társadalmi gyűjtésből látták el. A rászorultságot a községi szociálpolitikai bizottság állapította meg. Csak azok részesülhettek az árvizes közös konyhán étkeztetésben, akiket a községi szociálpolitikai bízottság a névjegyzékbe felvett. A konyhán való étkezés szempontjából az volt a rászorult, akinek szociális viszonyai indokolttá tették a közös étkeztetésben való részvételt. Tehát lehetett valaki az étkeztetésben való részvétel szempontjából rászorult, anélkül, hogy árvízkárosult lett volna, míg lehetett olyan árvízkárosult, akinek szociális, anyagi, stb. viszonyai nem tették indokolttá, illetve lehetővé az étkeztetésben való részvételt. Az eljárást a Szatmár vármegye alispánjának 1948. január 27-én kelt 1 197/1948. számú körrendelete szabályozta.

168 Ez a körrendelet intézkedett az árvizes közös konyhák anyagszámadásának és a kézipénztári napló vezetésének mikéntjéről is. Az árvízkárosultak részére fenntartott konyhákon napi háromszori meleg étkezés kiszolgálását írta elő az alispán, azonban nem emelt kifogást az ellen, hogy amennyiben a meleg reggeli kiszolgáltatása elháríthatatlan nehézségekbe ütközött, az étkeztetésben résztvevők a reggelihez szükséges nyersanyagot (tejpor, cukor, stb.) fejadagjuk arányában természetben kapják meg. Fejadagkiszabati jegyzéket is közölt,

169 amely a népjóléti miniszter 63 824/1947/1/2, számú rendeletén alapult (Lásd. 7 számú kimutatás). 165 SZSZBML. XXIV 562. 346/1948. 166 SZSZBML. XXIV 562. 418/1948. Szt. 167 Uo. mint 165. 168 SZSZBML. XXIV 564. Szt. 34/1948. 169 Uo. mint 168.