Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

RÉGÉSZET - Sabján Tibor: Kürtő az Árpád-kori házban

Kürtő az Árpád-kori házban Sabján Tibor Tanáromnak, Dám Lászlónak tisztelettel Népi építészeti ismereteink szerint az Árpád-kori ház sem kéménnyel, sem ahhoz hasonló füstelvezető szerkezettel nem rendelkezett. Ez a teljesen megalapozottnak tűnő vélekedés az általános kultúrtörténeti és nyelvészeti tudásunkon alapult, melyet az utóbbi évek régészeti feltárásai alapján finomítanunk kell. Ez a régészet oldaláról már részben meg is történt, bár az értelmezés és a részletes magyarázat még várat magára.

1 A néprajzi kutatás azonban mindeddig nem tudatosította, hogy új és fontos felfedezések történtek ezen a téren. Népi építészetünk korai időszakából legtöbb értékelhető adattal az Árpád-kori földbe süllyesztett veremházakról rendelkezünk, ebből adódóan ennek az épülettípusnak van a legtöbb értelmezési kísérlete is.

2 A részletekbe menő megfejtések egyik sarkalatos pontja volt a házakhoz tartozó hosszabb-rövidebb árok, az úgynevezett nyúlvány vagy nyél, amelynek rendeltetése a hagyományos rekonstrukciós elképzelések alapján nem derülhetett ki. Ezekben a régészetileg könnyen feltárható vermet, illetve annak területét magával a házzal azonosították, így a nyúlvány a házból kilógó ároknak tűnt, amelyet néha tévesen bejáratként határoztak meg. A veremházak új értelmezése, amely a vermet mint a ház központi, süllyesztett közlekedő és munkaterületét fogta fel, és körülötte még hasznos területeket feltételezett, más megvilágításba helyezte a ház 1 A kemencéhez csatlakozó kürtőkkel kapcsolatban Vizi Márta (MIKLÓS Zsuzsa-Vízi Márta 1999. 226-229) foglalta össze az ismereteket, majd a nyúlvánnyal kapcsolatos felfedezésekről Molnár Erzsébet írt bővebben (MOLNÁR Erzsébet 2001. 114-120). 2 Összefoglalásul: TAKÁCS Miklós 2001. 7-54., a rekonstrukciós kísérletekről: TAKÁCS Miklós 1999. 93-129.