Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

TÖRTÉNELEM - Bene János: A nyírbátori járás tűzrendészeti viszonyai az 1920-as évek második felében

Végigtekintve a rovatokon első pillantásra is látszik, hogy a nyírbátori járásban nem volt igazán rózsás a tűzrendészeti helyzet. A járás főszolgabírója és a tűzrendészeti felügyelő megpróbálta ugyan lelkiismeretesen végrehajtani a 230.000/1925. B.M. számú rendelet, valamint Mikecz István vármegyei alispán ide vonatkozó sorozatos utasításait, de a járás községeinek szegénysége nagyban akadályozta a sikert. Az már eredmény volt, hogy a kilenc községből nyolcban sikerült tűzoltó parancsnokot kinevezni, akiket elsősorban a lakosság azon rétegéből toboroztak, akik mesteremberként a helység területén dolgoztak, egy-egy tűzzel igen sokat, a megélhetést jelentő műhelyt veszíthették el, helyben élve az elsők között siethettek a veszély helyére. Ugyanez vonatkozott a fegyveres testületek tagjaira és a közalkalmazottakra, közhivatalnokokra, bár róluk Mikecz alispán egy korábbi rendeletében azt írta, hogy kinevezésük üdvös ugyan a testületre nézve, de a gyakori áthelyezések miatt az egyesületi élet kerülhet veszélybe. Azt is közölte korábbi rendeleteinek egyikében az alispán, hogy elsősorban a járások székhelyén működő önkéntes tűzoltóságokat kell megszervezni, megerősíteni, hogy azok majd a községek testületeinek kiképzői lehessenek. Nyírbátorban ezzel nem is volt gond, hiszen az ottani testület igen komoly múltra tekinthetett vissza, a vármegye egyik legrégebbi tűzoltó egyesülete, s parancsnoka, Várady Sándor egyben a járás helyettes tűzrendészeti felügyelője is volt. A többi településen az önkéntes tűzoltó egyesületek az 1925-ös belügyminiszteri rendelet végrehajtására megindított szervezési kampány során alakultak meg. Hat községben tehát működött a testület, három településen pedig a szervezés munkálatai folytak. Nagyobb gondot okozott a megfelelő egyéni és csapatfelszerelés beszerzése, hiszen a fenti rendelet pontosan előírta azt is, hogy egy-egy településen a lakóházak számának megfelelően milyen minőségű és mennyi tűzoltószert kellett beszerezni, megfelelően tárolni és karban tartani. A legrégibb testületnek, a nyírbátorinak, mint látható jó állapotban voltak az egyéni és a csapatfelszerelései, hiányzott azonban a felszerelés Pócspetriben, Máriapócson, Kislétán, Nyírpilisen és Piricsén. Encsencsen is csak a sisakok, mászóövek, ruhák és bakancsok voltak meg, de a csapatfelszerelés hiányokat mutatott.