Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

MUZEOLÓGIA - Cseri Miklós-T. Bereczki Ibolya-Páli István: Szabadtéri néprajzi múzeumok, tájházak Magyarországon az ezredfordulón

hiányát segített enyhíteni a Tájházi Műhely címmel az eddig hat alkalommal megszervezett továbbképzési programsorozat. A szervezet működését hátráltató anyagi nehézségek ellenére negyedévi rendszerességgel megjelenik a Tájházi Hírlevél, mely folyamatosan tájékoztatta az érdeklődőket a pályázati lehetőségekről, a tájházakkal szemben támasztott szakmai elvárásokról, a gyakorlati teendőkről, az eseményekről. Az elnökség munkája nyomán elindult a regionális tanácskozások, Tájházi Fórumok sorozata. A mindszenti, pozsonyi, noszvaji, decsi, mezőkövesdi tanácskozás és szakmai konzultáció következményeképpen mérhetően nőtt az adott régióból csatlakozó egyéni és intézményi tagok száma. A Tájház Szövetség létrejöttének és folyamatos működésének országos és helyi sajtóvisszhangja igen kiváló volt, ami jelentősen hozzájárult a tájházakban őrzött kulturális örökség presztízsének növeléséhez. Amennyiben a pénzügyi, működési feltételek stabilizálódnak, feltétlen követelmény a Tájház Szövetséggel szemben a regionális találkozók számának felerősítése, a regisztráció, a műtárgyak leltározottsága és konzerválása, a működtetés kiszélesítése tekintetében. Meggyőződésünk, hogy ez a Tájház Szövetség alkalmas erre a feladatra, s valóban a mintegy 300 tájházban őrzött százezres nagyságrendű műtárgyállomány méltó gazdája lesz. A szabadtéri néprajzi muzeológiának - más muzeológus szakágakhoz hasonlóan - az ezredfordulón hatványozottan kell szembe néznie a határainkon túli magyarság épített öröksége fenntartásában igényként felmerülő kihívásokkal. A felelősség vitathatatlan, s időszerűségét az okozza, hogy Erdély, a Felvidék, a Vajdaság a megváltozott, illetve demokratizálódó folyamatok hatására most éri el azt a modernizációs szintet, mely Magyarországon az 1960-70-es években lezajlott. A modernizáció, a kapitalizálódás és az urbanizáció egyértelműen veszélyezteti a hagyományokon alapuló épített népi építészeti örökséget. Nap, mint nap tapasztaljuk értékes épületek, utcasorok, épületegyüttesek eltűnését. A saját örökségükért felelősséget érző muzeológusok, műemlékvédők, és egyéb szakemberek számára létfontosságú szakmai, anyagi, módszertani segítségünk, támogatásunk. Különösen Erdély ébredésnek ill. fejlődésnek induló településeiről érkeznek hozzánk formális és informális megkeresések, de a Vajdaságban és Kárpátalján is tudunk sokat sejtető