Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
MUZEOLÓGIA - Viga Gyula Tájmúzeumok - regionális múzeumok
Önkormányzati Törvény révén - az önirányítás létrejötte, az önszerveződő közösségek létrehozásának új hulláma, amelyek rendszeresen az adott település közösségének együttesen vállalt múltját reprezentáló gyűjteményben öltöttek testet. Gomba módra szaporodnak a „falumúzeumok", „tájházak", a nyilvánosság elé tárt „magángyűjtemények", örvendetes szerepvállalásukkal nem kevés szakmai gondot is felvetve. A másik új feltétel jószerével újfajta társadalmi meghajtót jelent - mind idehaza, mind világszerte - a múzeumügy számára. Általánosságban a globalizációként emlegetik, jóllehet árnyaltan és regionálisan is tematizálható problémakörről van szó. Elsődlegesen arról, hogy a Világ mind nagyobb részén, kikoptak a használatból és eltűntek a helyben készített tárgyak, eszközök, eltűntek a tárgyi univerzum táji változatai, s lényegében egységes tárgyi világ uralja az emberek környezetét. Mindez sokakban felértékelte az elődöktől átvett tárgyi örökséget csakúgy, mint a közösnek tartott kulturális tradíciót, egyszersmind megosztotta és szembefordította egymással az ehhez az örökséghez más-más módon viszonyuló csoportokat. Egészében igaz azonban, hogy rendkívüli módon megnőtt az igény a múzeumok iránt, s különösen azok felé fordult nagy figyelem, amelyek a „régies", kézműves technikával előállított tárgyak megalkotásának és használatának folyamatát is képesek megmutatni a látogatónak. De látható figyelem fordult a technikai, műszaki múzeumok felé is, amelyek az indusztrializáció - egyre gyorsabb tempóban változó - emlékanyagát őrzik és mutatják be. A rendkívüli módon megnövekedett nemzetközi turizmus csak megerősítette ezt az érdeklődést: a külföldre látogató ugyanazt a kulturális „hiányt" igyekszik bepótolni, megélni a más országbeli múzeumban, amit a saját hazájában, ill. ottani szűkebb környezetében is tapasztal. 2 Vagyis azzal, hogy egyre szélesebbre nyílik a rés a helyben készült javak és a nemzetközi kereskedelem által ömlesztett tárgyi világ között, láthatóan növekszik az érdeklődés a regionális és lokális tradíció különböző szintjei iránt, s a különféle muzeális gyűjtemények ennek az érdeklődésnek a fókuszába kerültek, kerülnek. Nem nehéz belátni, hogy az utóbbiak nehezen megoldható feladat elé állítják a magyarországi múzeumokat, elsősorban is a kisebb, vidéki intézményeket. A problémakör financiális gondjairól itt most nem szólok, sokkal inkább a szakmai 2 FEJŐS Zoltán (szerk.) 1998. kötet tanulmányai.
