Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
MUZEOLÓGIA - Viga Gyula Tájmúzeumok - regionális múzeumok
Tájmúzeumok - regionális múzeumok Viga Gyula I. A muzeális gyűjtemények létrejöttének korszakai csakúgy, mint változó tudományos és kulturális (közművelődési) szerepük a mindenkori társadalom műveltséghez való viszonyát, benne a közös kulturális örökséghez való viszonyulását is tükrözi. Amint Európában másutt is, a közgyűjtemények létrehozásának virágkora Magyarországon a polgárosodás, modernizáció velejárója, vagyis azé a korszaké, amely - látszólag paradox módon - a gazdaság, a társadalom és a kultúra átalakítását tűzi zászlajára. Ugyanakkor felismeri a feudális kori örökség reprezentáns emlékei megőrzésének szükségességét, s - az alsóbb néposztályok, elsősorban a társadalom döntő részét alkotó parasztság kultúrájában - felismerni véli a formálódó nemzet közös kulturális örökségét. Ez azonban már a XIX. század vége, utolsó harmada, a népművészet fénykora, Európában a nemzeti kultúrák konstruálásának időszaka, benne az annak reprezentálás ára kiválasztott népcsoportok, regionális kultúra-változatok virágkora. 1 Magyarországon számos tényező erősíti ebben a korszakban a néprajzi kulturális örökség múzeumi reprezentációját csakúgy, mint annak a nagy nyilvánosság számára történő bemutatását (Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának létrejötte, a Magyar Néprajzi Társaság megalakulása, a Millennium, a legkülönbözőbb - hazai és nemzetközi - iparkiállítások, a Világkiállításokon való bemutatkozások, stb). Az általuk keltett érdeklődés serkentőleg hatott a vidéki múzeumok létrejöttére is. A néprajzi gyűjtemények létrehozásának másik jelentős meghajtója a trianoni békeszerződés, ill. az annak következtében létrejött, megcsonkított Magyarország és magyarság szembesülése azzal, hogy területének kétharmadával nem egyszerűen 1 HOFER Tamás 1989. 59-75-, HOFER Tamás— NIEDERMÜLLER Péter (szerk.) 1988., FÜGEDI Márta 2001.