Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
NÉPRAJZ - Pilipkó Erzsébet: „...nekem ő ... az igazi pap...” Pap és közösség viszonya a magyar görög katolikus és ortodox egyházközségekben Kárpátalján az 1990-es változásokat követően
helyi katolikus hitélet. Bár az egyházközségben mindenki görög katolikusnak vallotta magát, mégis az ortodox pópához járók csoportja nagyobb létszámú maradt. Ennek egyetlen oka az volt, hogy a pópa továbbra is a faluban maradt. Tette ezt annak ellenére, hogy a községi vezetőség - a megváltozott egyházpolitikai viszonyokra hivatkozva - távozásra kérte. Ő azonban úgy vélte: mint helyben lakó papnak, neki itt jogai vannak, és maradását igazolandó házról-házra járva, aláírásokat, híveket gyűjtött. Fáradozása nem volt eredménytelen, hiszen a közel egy évtizedes működése alatt sikerült olyan emberi kapcsolatokat kialakítani, amelynek köszönhetően nem volt nehéz ideológiailag befolyásolni az amúgy is bizonytalan, történeti kontinuitás hiányában identitászavarral küszködő embereket. Ez a helyzeti különbség mindenképpen előnyt biztosított számára az egymást sűrűn cserélő magyarországi, idegen görög katolikus parókusokkal szemben. Bár néhány év múlva egy Nyíregyházán végzett kárpátaljai fiatal parókus került a görög katolikus közösség élére Tiszabökényben, de ekkora a két csoport közötti viszony már annyira elmérgesedett, hogy „beszélő viszonyban" sem voltak egymással. 8 így csekély közeledés volt tapasztalható. Másik nem elhanyagolható szempont: a hagyomány és modernitás, a keleti és nyugati egyház különbözősége. Az ortodox egyház mindig a tradíció, a hagyományos vallásosság megtestesítője volt. Teológiájában a „hivatalos" és „népi" vallásosság egységes élő rendszert alkot napjainkig?, ezért kevésbé távolodott el a mindennapok gyakorlatától, életszerűségétől. Szertartáskönyvében több száz áldás és szentelmény van, amely a tehénelléstől a kútásásig átfogja az emberi tevékenység minden körét. Ez a teljességre törekvés ontologikus emberi igény. A tiszabökényi ortodox pópa mentalitásában jelen van ez a „keleti típusú", miszticizmussal átszőtt szemlélet, akár az orvos kompetenciájába tartozó egyéni bajok, betegségek gyógyítójaként is képes funkcionálni: speciális imádságokkal meddőséget gyógyít, ördögöt űz, halottakat „támaszt" fel. Ezek a tevékenységek egyfajta személyesebb kapcsolatot feltételeznek, azonban ez a személyesség nem terjed át a hétköznapi élet gyakorlati oldalára: a pap saját személyét egyfajta titokzatossággal vonja körül. Azt 8 PILIPKÓ Erzsébet 2002a. 186-188. 9 CSERBAK András 1998. 37.
