Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
NÉPRAJZ - Barna Gábor: A tápéi temetőkápolna mint szent raktár
A megkérdezettek mindegyike ismerte a kápolna történetét. Az alapításra, a fogadalomtételre és az 1879- évi árvízre a kápolna bejáratánál elhelyezett márványtábla is mindig emlékezteti az oda látogatókat. Tudják, hogy a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelték, ismerik a misék rendjét. A kápolna melletti épületeket, a kúdúsházai mindenki említette. A tápéi koldusok a faluban koldultak, névnapokat köszöntöttek, amiért krumplit, lisztet, kenyeret kaptak. Mindenszentek napján kalácsot hoztak nekik. A temetőt az 1964-ig használták. A kapcsolat legfontosabb közös eleme az erős Szűz Mária-tisztelet. A csoport idős asszonyai, akik e tisztelet éltetői, személyes élettörténetüket a Boldogasszony szenvedésein keresztül mondták el, fejezték ki. Néhányan külön érdemszerzőnek tekintik, hogy Szűz Máriát tisztelik. Máriához imádkozva, Máriával együtt sírva és szenvedve, különleges és bensőséges kapcsolat keletkezett, amelyen keresztül úgy vélik - befolyásolni tudják e földi, halandó világot. Manapság a kápolna a nyári és koraőszi időszakban szolgál ájtatosságok színhelyéül. Ezek között legfontosabb a kápolna búcsúnapja, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe (július 16.), amikor az egész egyházközség megüli az ünnepet. Ekkor látogatják legtöbben. Említenek olyan esetet is, amikor a búcsúra az ünnepet megelőző nap a környező településekről érkezők a kápolnában éjszakáztak, virrasztottak, ájtatoskodtak. A júliustól októberig tartó időszakban pedig minden kedden este Páduai Szent Antal tiszteletére mondanak misét. Ezek máig látogatott, népszerű liturgikus alkalmak. Nyitva van a kápolna Mindenszentek és Halottak napja alkalmával, amikor a temetőlátogatáskor ott is imádkozhatnak. Az első világháború előtti időkig Nagyboldogasszony (augusztus 15.) vigíliáján az asszonyok virágokból elkészítették Mária koporsóját és egész éjjel virrasztottak. A virágkoporsót három nap múlva széthordták és virágjait szentelménynek tekintették. 20 A XX. század második felében maradt el a Húsvét hajnali Jézuskeresés szokása. A kápolna látogatása szorosan összekapcsolódik a rég lezárt temető sírjainak felkeresésével. De azt is említik informátoraink, hogy alkalmanként vasárnap, vagy hétköznap munkából jövet is BÁLINT Sándor 1957. II. 87. Idézi LELE Józseg 1999. 73- is. A szokás másvidéki párhuzamait lásd: HETÉNYI János 2000.
