Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Magyari Márta: Szakrális funkciójú textiliák-ünnepi kendők a húsvéti ételszentelésen

Ennek a viszonynak a tárgyiasult formái azok a kellékek: abroszok, kendők, terítők, melyek a templomi szentelésen megjelennek. Éppen ezért a szokásrendszerbe ágyazottan, annak módosulásait figyelembe véve kell tekinteni a kendők formai, technikai, díszítésbeli változataira. A fent megjelölt tájegységen belül a görög katolikus szokáshagyománynak három karakteresen elkülönülő kisebb régiója rajzolódik ki. E három régió területén élő görög katolikus népesség más-más idegen etnikumból származik, az asszimiláció és a polgárosodás útján különböző helyen állnak. A hajdúsági görög katolikus települések (Hajdúdorog, Hajdúböszörmény, Újfehértó) a legpolgárosultabbak, a húsvéti szokáskörnek itt igen erőteljesek a társadalmi vonatkozásai. A nyírségi falvak (Nyíracsád, Nyíradony, Nyírábrány, Fülöp) hagyományvilága a leggazdagabb hiedelmekben. A bihari falvak (Pocsaj, Bedő, Kókad, Bagamér, Álmosd, Nagyléta és Vértes, a mai közigazgatási rend szerint: Létavértes) húsvéti szokásainak jellegét nagymértékben befolyásolja, hogy ezekben a falvakban a vallásgyakorlás formái közelebb állnak a keleti kereszténységhez, mint a másik két területen. 3 Ugyanezt a kisebb tájegységekre való elkülönülést tükrözik a pászkaszentelésen használatos kendők, terítők elnevezésére alkalmazott terminusok is. A Hajdúságban ezeket pászkaterítőnek (Hajdúdorog, Hajdúböszörmény), illetve apászkatakarónak hívják. (Hajdúböszörmény, Újfehértó). A nyírségi falvakban egységesen a szentelőkendő megnevezést alkalmazzák. A bihari településeken él a pászkakendő (Pocsaj, Álmosd, Kókad, Nagyléta és Vértes) megnevezés, de körülírással hívják szentelni való kendőnek (Álmosd), pászkás szalvétának (Nagyléta), válogatott kendőnek (Pocsaj) és egyszerűen térítőnek (Álmosd) is. A húsvéti ételszentelésen, a pászkaszentelésen használt textíliák közül valószínűleg azok a nagyobb méretű, szőttes abroszok voltak a legrégiesebbek, amelyeket a nyírségi falvakban szentelő abroszként említenek. A nagyméretű, házikenyér nagyságú pászkákat ebbe belekötve, a hátukon vitték el a templomba. Nyíradonyban szedettes mintájú, Nyíracsádon hímzett szentelő abroszokra emlékeznek. 3 MAGYARI Márta 1994. 504