Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

Erdélyi közmondás gyűjteménye a műfaj rendkívül jelentős eredménye. Jóval több mint proverbiumok tára. A magyar nép karaktere tükröződik benne, ahogy Erdélyi akarta: „mikor a közmondásokbul könyvet csinálunk, csak tükröt tartunk a nemzet elé, hogy lássa benne saját erkölcsi rajzát, jellemvonásait minden árnyéklataival." A kortárs Greguss Ágost máig érvényes ajánlását idézzük végül: „Legjobb lesz, ha előveszitek magát a könyvet, és szorgalmasan forgatjátok lapjait: hív tükröt képeznek azok, népfajunk jellemét és életét, ősleg egyszerű szóképekben előtüntetőt." * A Népdalok és mondák kötetcímben a monda fogalma nem a mai értelmű kisprózai műfajt jelenti, hanem mesét. Az Akadémia, illetőleg a Kisfaludy Társaság gyűjtési felhívására a gyűjtők nemcsak dalokat, hanem meséket is küldtek. Ezek száma aránylag kevés volt. Erdélyi szinte csak toldalékként csatolta a kötetekhez, bár egyre nagyobb számban. Az első kötetbe három, a másodikba tizenkettő, a harmadikba húsz mese került. Az összesen 35 mese, ha csekélynek is tűnik a hatalmas dalanyaghoz képest, jelentős eredménynek tekintendő. A népmesék iránt alig vagy csak némi figyelem nyilvánult meg a nagyközönség, a műveltebbek, az értelmiség körében. Az első mesegyűjtemény iránt, amely németül jelent meg, a német nyelvű közönség körében nagyobb volt az érdeklődés. Gaal György (1783-1855) kötete, a Märchen der Magyaren 1822-ben jelent meg Bécsben. Gaal saját gyűjtéséből 17 mesét közölt. Voltaképpen ezekkel a mesékkel lett új műfaja a népköltészetnek. Az irodalmi ranghoz azonban pár évtizedre volt szükség, amikorra a kutatók felismerik nyelvi és mitológiai értékét. Ipolyi már nagymértékben felhasználja a mesékben rejlő ősvallási elemeket a Magyar Mythologia c. művében (1854). Erdélyi ezidőben önálló mesekötetet állít össze, amely Magyar népmesék címmel 1855-ben jelenik meg. Erdélyi ekkor már Sárospatakon tanít, s tanítványainak gyűjtéséből is válogat az 54 mesét tartalmazó illusztrált kötetbe. Csak jóval később, Gyulai Pál tesz róla említést Arany László mesegyűjteményének (Eredeti népmesék, 1862) a bírálata kapcsán. A mesék száraz előadását kifogásolja. A közölt mesékben hiányzik