Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

Erdélyi a dalok szerkesztése, csoportokba való válogatása során esztétikai szempontokat is érvényesített. Stilizált, módosított, olykor szavakon, rímeken változtatott, csakhogy minél szebb, kerekebb legyen a népdal. Természetesen a módosítások arányaiban csekélyek. Sokkal fontosabb az, hogy ezek a dalok a XIX. század első felében ismertek voltak. Külön kitérünk a II. kötet íróktul való csoportjára. Amikor az Akadémia az 183 l-es gyűjtési felhívásakor a kiadásra kerülő kötet anyagáról nyilatkozott, a népdalok közé a költők által írt népdalok felvételét is javasolta. Nem a köznéptől gyűjtött dalokra kell gondolni, hanem a dalok témájára, formájára, hangnemére írt versekre. Az ún. irodalmi népiességnek, a műköltészet megújulásának példái voltak ezek szép költeményekkel már Csokonai előttől is, megújulva a XIX. század közepén és a szabadságharc után. A Népdalok és mondák második kötetének íróktól való fejezetébe Csokonai Vitéz Mihály, Czuczor Gergely, Kisfaludy Károly, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Vörösmarty Mihály és más kevésbé ismert költő népdalversei szerepelnek. Több költemény bekerült a népdalkincsbe, s a lejegyzők eredeti népdalként küldték be. Pompás példaként említhetjük Petőfi Alku c. versét. Avers 1845 végén, a Pesti Divatlap december 25-i számában jelent meg, s alig egy év múlva mint népdal került Erdélyi gyűjteményébe. A dallá vált vers napjainkig ismeretes a néphagyományban: Juhászlegény, szegény juhászlegény! Tele pénzzel ez a kövér erszény; Megveszem a szegénységet tőled, De ráadásul add a szeretődet. Ha ez a pénz volna csak foglaló, S még százennyi lenne borravaló. S id'adnád a világot rá'dásnak, Szeretőmet mégsem adnám másnak!