Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

a népénekektől (világi ének) szokták megkülönböztetni, s ez utolsók alatt azon énekeket értik, mellyek altalajában véve nem vallásos tartalmúak s nem a buzgóságot s lelki épülést tárgyazzák. 3. Olly dalok, mellyek a közép vagy alacsony sorsuaktól társaságos körökben, vagy házi mulatságokban, a vigadozás élesztése végett danoltatnak, s mellyek a valódi népkölteményt teszik." Erdélyi értekezése - székfoglalója - a népköltészetről kezdeti alapvetés a későbbi nagy tanulmányához a népdalokról. Ekkor (1842) úgy vélekedik, hogy még „sokan a népköltészetet nem igen nagyra veszik, s alatta kevesen is értenek többet azon néhány népdalnál, melyet akkor ír a költő, mikor egy két népies kifejezés eszébe jut." A népdalok azonban - mondja Erdélyi - nem a szobában teremnek, „az igazi népköltészet virágkora kivétel nélkül és rendesen megelőzi a könyvirodalmat s azon időkre esik, mikor még nincs literatura." A bizonytalanságot már önmagában is jelenti, hogy nincs meghatározva a népköltészet fogalma. Etekintetben zavart okoz a nép szó értelmezése. Az alsóbb „együgyű néposztályt" lehet-e annak tekinteni, „mely földet mivel, egy héten egyszer vesz tisztát s vasárnap kétszer megy istenházába, ez pedig köznép." Ennek a költészete névtelen, a szerző ismeretlen. „Mert ki írja a népdalokat?" - teszi fel a kérdést Erdélyi. Erre romantikus a válasz: „a nép". Ezt a naiv hitet Erdélyi a következőkkel egészíti ki: „Legtöbb esetben csak annyi bizonyos, főleg szerelemdaloknál, fiú-e vagy lány a szerző? Azonban én mi népünk közt tapasztalam, hogy a vidékek egy dalt különbözőleg énekelnek, mi ha egytől került is eredetileg, a szájról szájra való átadásnál igen könnyen toldatik, foldatik szebbé, jobbá vagy ellenkezőleg; végtére sem marad meg oly szüzeségben, mint a szerző gondola." Némileg meglepő, ahogy Erdélyi a népdalok szerzőségéről vélekedik. Azonban fontos az a tapasztalati úton való megállapítása, amely a népdalok variálódására vonatkozik. A népköltészetnek - néphagyománynak - ezt a törvényszerűségét korán felismerte. Erdélyinek ebben a népköltészetről szóló első fontos tanulmányában világosan kifejezésre jut az az eszme, amely szerint a műköltészetnek a népköltészet ad mintát. A magyar irodalomban a XVIII. századtól megfigyelhető népiesség a XLX. század első felében nem kis mértékben Erdélyi János tanulmányainak hatására a