Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

kegyelmét veszi, a Jordánba: ez a mai költő hivatása, nemes kötelessége." Zsáner témájú versei közül utalhatunk olyan sorokra, amelyeknek a változatai népdalokban, nótákban napjainkban is előfordulnak (Hej élet, juhászélet, Ez ám a gyöngyélet; Én vagyok az, aki nem jó egyedül, Engem ugat minden kutya messzirül; Piros a te kendőd, lobog is, Fényes a te szemed, ragyog is; stb). Jelentős tevékenységet fejtett ki az irodalmi életben. Tanulmányokat, cikkeket írt, lapokat, szerkesztett, szervezett. Nagy elismerést kiváltó székfoglaló előadást tartott a népköltészetről a Kisfaludy Társaságban. Megbízást kapott az országos népköltési gyűjtés eredményeként beküldött anyag szerkesztésére. Ennek nyomán megjelenik a Népdalok és mondák három kötete (1846, 1847, 1848). Erről és a gyűjtés előzményeiről alább részletesen szólunk. A népköltészeti gyűjtemény megjelenésével (pár évvel később a Magyar közmondások könyvével, 1851) zárul Erdélyi működésének első korszaka. Munkásságát, az irodalmi életet megtorpantotta, egy időre gúzsba kötötte a szabadságharc bukása utáni önkény. Bár lényeges szerepe nem volt a szabadságharc idején, az osztrák ellenes versgyűjteménye, a Szabad hangok miatt eljárás indult ellene. Zemplénben, Cselejen, abban a faluban, ahol korábban nevelősködött, vészelte át a megtorlás időszakát. Ezt követően visszament Pestre, de már csak rövid időre. 1850 szeptemberében érkezik, s Pestről iskolavárosába, Sárospatakra vezet az útja. Kinevezik a főiskola filozófiai katedrájára. A rövid pesti időszak alatt megjelent a Magyar közmondások könyve (1851). Kísérletet tett még a népköltészet további gyűjtésére. Ez a hatóság ellenállása miatt kudarcba fulladt (1. alább bővebben). Erdélyi Sárospatakon mint a „bölcsészet és neveléstan tanára" a folklórtól távol eső feladatokat látott el, azonban a népköltészet haláláig szívügye maradt. A Magyar népmesék összeállítása 1855-ben, a Válogatott magyar népdalok kötete 1857-ben, a Válogatott magyar közmondások 2. kiadása 1862-ben jelent meg. Ajánló soraival támogatta egy sárospataki diák - Pap Gyula - gyűjteményének a Palóc népkölteményeknek a kiadását (1865). Buzdítására Lehoczky Tivadar összeállított egy gyűjteményt a Munkács környéki ruszin néphagyományból. Erdélyi írta hozzá az előszót 1864-ben. A népköltészet, népszokások gyűjtését diákjai körében szorgalmazta. Még nem töltötte be az 54. életévét, amikor 1868. január 23-án elhunyt.