Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

A népköltészet első tudós kutatója (Erdélyi János 1814-1868) Ujváry Zoltán A XLX. századi népköltészeti kutatás kiemelkedő személyisége Erdélyi János, aki munkásságával nemcsak a néprajztudomány, hanem az irodalomtudomány elismerését is méltán kiérdemelte, sőt, ez utóbbi őt a költészet megújulását elősegítő, új irányt mutató alakjának tekinti. Az irodalmi, művészeti élet nagy korszakainak a szereplője volt a szabadságharc előtti reformkorban és a Világos utáni önkényuralomból való ébredés időszakában. Erdélyi születésekor a haza és haladás jelszava a magyar társadalom széles körének jelszavává vált. A polgárosodási törekvések érlelődtek. A nyelvújítást követően az irodalom is megújulásra várt. A felvilágosodásban jelentkező népiesség a klasszicista áramlat folyamában fokozatosan áthajlott a romantikába és a népköltészet felfedezésével új műköltészeti eszmény kezdett kibontakozni. A népköltészet példaként való felmutatása a műköltészet megújulását célozta. A népiesség érvényesülése az irodalomban a nemzetté váló nép felemelésére irányult és a polgáriasodási törekvést szolgálta: „mikor az iskolázatlan népet költészete után becsüljük - mondta Erdélyi -, annyit tesz, hogy polgárilag is fogjuk, mert a kettő együtt jár." A nép felé forduló értelmiség jelentős szerepet vállalt az 1830-as, 40-es években a parasztság felemelkedésére irányuló mozgalomban. Ez még inkább kifejezésre jutott az önkényuralom évei után. Az alsóbb osztálybelieknek, a „népből" származóknak ez elsődleges cél volt. Erdélyi az irodalom terén találta meg a nemzetipolgári törekvések megjelenítésének, kinyilvánításának formáit, lehetőségeit. A nemzeti irodalom megteremtéséhez alapvető szükséglet volt a népköltészetben rejlő értékek felfedezésére. Erdélyi felismerte, hogy a nemzeti