Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Felhősné Csiszár Sarolta: Népművészetünk emlékei középkori templomaink falfestészetében a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

alapvető tételeit, még az egyszerű emberek számára is. 3 A település hitújítása megtörtént, a reformációnak Kálvin szerint éppen az lett volna a feladata, hogy visszavezesse az emberiséget, a képeken, szobrokon keresztül megvalósuló bálványimádásból a tiszta hithez, az igazi kereszténységhez, tehát ha a kálvini hitelvek szerint akarja tovább használni a közösség a templomot, haladéktalanul le kellett volna takarnia az ott lévő festéseket. Ez nem történt meg, hanem nagy valószínűséggel változtatás nélkül használta a közösség a XIV. századi állapotában tovább, egészen 1642-ig. Ekkor festették le ugyanis a meglévő freskókat, és ekkor kapta az egész templom kívül és belül azt a páratlan, népies,virágos ornamentikát, 4 amelynek motívumait ma is ott találjuk legkorábbi pásztorfaragásainkon és népi használati eszközeinken. A kék és vörös színnel, nagy műgonddal készített díszítmények fegyelmezett rendben a hajó hosszanti falán (3. kép), a diadalív két oldalán, s ívkereten, az ablakkereteken (4-5. kép), valamint a karzat oszlopfői feletti falfelületen láthatók. Az életfaszerű kompozíciókban vékony szárra felfűzött, ismétlődő páros szívlevelek alkotják a hosszanti tengelyt, amelyekhez szintén párosan, lendületesen ívelő rövid szárakkal hármas liliomszerű virágok kapcsolódnak. A hajó hosszanti falának életfa kompozíciói mindig lefelé csüngő tulipánból indulnak, a csúcsán váltakozva erősen stilizált szögletes levelekkel. A virágdíszítések a templom külső falán is észlelhetők. Leginkább az ablakkeretek és bélletek festése maradt fenn. Jézusszív virágsor látható az egyik ablakbélletben, a másik 3 ENTZ Géza 1986. I. 190. 4 ENTZ Géza 1978. 47. 3. kép. Csaroda, református templom XVII. századi életfa mintás falfestése