Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - P. Szalay Emőke: XVII. századi törökös jellegű úrihímzések Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben

6. kép - A ramocsaházi gyülekezet úrasztali térítője 7. kép - A matolcsi gyülekezet úrasztali térítője A levél ovális belsejét pettyek töltik ki. Az egyes díszítmények iránya a terítő közepe felé mutat. Az oldalak közepén három tulipánszerű virág díszlik az egymáson áthajló száron, amelynek mandorlájában már pettyek láthatók. (6. kép) A díszítmény kedveltségét és elterjedtségét mutatja, hogy csaknem teljesen azonos változatát találjuk Matolcson egy 94 X 93 cm-es arannyal hímzett terítőn. Itt a négy sarokmotívum mellett a terítő oldalainak közepén négyvirágos változatban látjuk a szegfűt és a fűrészfogas levelet. (7. kép) A minta szerkesztésében még felfedezhetők a törökös jellegzetességek, ilyen az egymáson átívelő szár, amely a motívumok többségében már magyar sajátossággal, pettyezéssel jelenik meg. A nagy levelek belsejének kitöltése ugyancsak keleti, de nem a szokásos kisebb virágmotívum látható bennük, hanem pettyek, amelyek, amint az előbb említettük, magyar sajátosságnak tekinthetők.

22 Ugyancsak magyarnak tekinthetjük a szár indulásánál megjelenő levelet, amely szintén ismeretlen a török hímzéseken. A tiszaszalkai terítőn a levélszerű motívumot az a hármas sziklevél díszíti, amelyet gránátalmákon ábrázolnak, így ez a motívum eredhet ebből a gyümölcsből szemben a ramocsaházi és 22 PALOTAY Gertrúd 1940. 42. 76. kép