Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

TÖRTÉNELEM - Ulrich Attila: Nemesi és jobbágyi szőlők a tokaji uradalom mezővárosaiban a XVIII-XIX. században

beszedésének módjára és hatékonyságára. A tizedbor jövedelem eltérően alakult a század folyamán, mivel annak elején inkább hetedet, vagy kilencedet és tizedet szedtek, a század végén pedig, - datálhatóan az úrbérrendezéstől - a fő adózási formává a kilenced vált. 3 A koronauradalom jó termésű években, mint 1790, 1791, 1798, 1802-es évek is voltak, több száz hordónyi borbevételhez jutott. 1798-ban a tokaji bortizedből 511,25 hordó, 1802-ben 668,8; a tarcaliból 1780-ban 387,8 hordó bor illette a kamarát. Ha átlagban egy hordó bort csak 22 RFt-ba számolunk, 4 ez az említett adatok szerint 11.274,5 és 14.731,6 Ft-ot jövedelmezett Tokajban, Tarcalon pedig 8531,6 Ft értékű borhoz jutott a kincstár. Természetesen rossz termésű években a bevétel is elenyésző volt, mint 1803-ban Tarcalon, ahonnan a három tizedhelyről mindössze csak 31 hordó adóbort szedtek. 5 Az uradalom még jobban járt az aszú szőlő dézsmálásával, hiszen annak átlagonkénti ára már a XVIII. század első felében is 50-80 RFt (rénes forint) körül mozgott, azonban az aszútermés jelentős része az uradalmi szőlőkből származott. Bár jobb termésű években több tucat hordónyi aszú tized, vagy heted alá esett, de az ebből származó haszon jóval alatta maradt a bortizedének.

6 Azok a nemesi vagy jobbágyi szőlők, amelyek dézsmások voltak és esetleg aszút termettek, minőségükben messze elmaradtak a dominális szőlők termése, vagy a vásárolt aszúborok mögött. A dézsmából származó borok nagy része az uradalmi kocsmákon került kimérésre, de ezzel fizették az uradalmi tisztségviselőket, a városoknak járó mennyiséget, ami pedig megmaradt, bel3 ZmLt Tokaj 22. d. 1784-ben Zemplén megye vizsgálatakor a következőket jegyezték le a boradózásról: „Az eő szőllejek termésébül ennekutána nem ötödét, vagy Hetedét, hanem kilenczedet fognak adni az Uraságnak. Az aszú szöllöt pedig ezentú is szabadon ki szedhetik magok számára s hasznára, és abbúl semmi féle Dézmával, vagy érete léjendő szolgálattal, avagy váltsággal nem tartoznak". - Korábban azonban az aszútermésből is adóztak a tokajiak és a tarcaliak is. 4 A 22 RFt-os hordónkénti borár egy körülbelüli átlagot takar. A borárakra lásd MOL U. et C. 83/93, 1744; 83/103 1748. A bor hordónként 29-40 Ft-ba került, minőségtől, kereslettől, kínálattól függően. 5 Természetesen az időjárás döntő tényezőként befolyásolta a termés nagyságát, a bor minőségét, ezáltal árát is. Szintén rossz év volt az időjárás miatt a 1785-ös, amikor Tarcalon a jégeső, zápor és a hideg miatt 567 kapás nagyságú szőlőben keletkezett kár. Ezek harmada, negyede, sőt néhol a fele is tönkrement. ZmLt Tarcal 5. d., 1785. 6 A jövedelmezőség kérdése majd később kerül részletes kifejtésre, most csupán példákkal szerettük volna szemléltetni az elmondottakat. Az aszúbevételt lásd még MOL E 696. 10. cs.