Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bárth János: Egy küküllőmezei szállás élete

Nyári szállás, szénamunka A küküllőmezei szálláson a nyári szénacsinálás ideje alatt tartózkodtak legtöbben. A szénakaszálás és a széna szárítása, forgatása, összegyűjtése, csűrbe hordása az esztendő legfontosabb mezőgazdasági munkájának számított a havasokat birtokló székelyek életében. Sebők Dénes zetelaki gazdasága legtöbbször másfél-két hetet szánt a küküllőmezei szénacsinálásra. Azért annyit, mert viszonylag kevés munkaerőt tudott egyszerre mozgósítani. Amelyik gyermek szolgált más gazdánál, az nem tudott jönni. A család egy tagjának otthon kellett maradnia az otthoni állatállomány ellátására, a ház körüli munkák elvégzésére. 1940 tájékán általában a gazda felsége, a gazdaasszony maradt otthon. Sebők Dénes legtöbbször két fiával és leányával szekerezett föl Küküllőmezőre szénacsinálni. A már állandóképpen tanyán lakó szomszédasszonyok közül mindig akadt segítőjük. A szénacsináló munkáért a belső határban termett gabonával fizettek, vagy szükség esetben igásmarháikkal szállították a segítő asszonyok szénáját. A havasba indulók szőtt általvetőbe rakták és szekerükön szállították a szénacsinálás idejére szükséges ennivalót: szalonnát, kenyeret, puliszkalisztet, disznókőccséget és hasonlókat. A szekér után kötötték a család egyik tehenét, hogy a szálláson tartózkodók tejjel való ellátása biztosított legyen. A tehenet a szállás csűrbeli istállójában tartották, miként az igás ökröket is, Friss szénával etették őket. A szálláson tartózkodó családtagok a kicsi ház szobájában, földre terített szalmán, vagy a csűr odrában friss szénán aludtak. Szállástartás, állattartás A havasi birtokkal is rendelkező zetelaki gazdák szarvasmarháit, életkoruknak, gazdaságbeli szerepüknek megfelelően az esztendő nagy részében kétfajta tartásmód jellemezte. Az igásállatok és a fejősmarhák a falusi bennvaló csűristállóját tekinthették otthonuknak. Mozgásuk legjellemzőbb színtere a falu belső határára esett. Az ún. lógó marhák, vagy cellengő marhák, vagyis azok az állatok, amelyeket nem fejtek és nem igáztak, a havasokban töltötték az esztendő legnagyobb részét.