Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Veres Gábor: A települések hagyományos képe és szerkezete Heves megyében

A települések hagyományos képe és szerkezete Heves megyében Veres Gábor A települések kialakulására a földrajzi környezet és a gazdálkodás módja gya­korolt döntő hatást. A kialakult térszerkezet a későbbiekben azonban visszahatott a lakosok életmódjára, meghatározta a mindennapi élet kereteit. A településszerke­zet és annak története nemcsak a megélhetést jelentő gazdálkodás módjáról, ha­nem a helyi társadalomról is képet ad. Heves megyét két középhegység szeli ketté, északi része hegyes-dombos táj, déli része síkság. Hazánk legmagasabb csúcsa a Mátrában van, a Bükk átlagos ten­gerszint feletti magassága pedig az országban a legnagyobb. Az Istállós-kő 959 mé­terrel a legkiemelkedőbb tető, de e mellett még ötven bérce haladja meg a 900 mé­tert. A települések mérete és szerkezete a földrajzi környezethez igazodott. A gaz­dálkodáshoz kedvezőbb feltételeket kínáltak a hegységekből kivezető völgyek. A megye nagyobb városai (Eger, Gyöngyös, Hatvan) a hegyvidék és az Alföld találko­zásánál, valamint délen, a jó talajú sík területen, kereskedelmi utak mentén jöttek létre (Heves, Füzesabony). A Mátra-Bükk vonaltól északra nem találunk nagyobb falut-várost. Ezt a tájat a szűk patakvölgyekben, kisebb medencében kialakult települések jellemzik. A föld­rajzi adottságokkal magyarázható, hogy a szalagtelkek gyakran egyetlen utca mel­lett sorakoznak. Az utcafrontra épültek a lakóházak, a telek másik vége pedig gyak­ran a domboldalra is felfutott. A falu középső részén állt a templom a paplakkal, is­kolával és más közösségi funkciókat ellátó épületekkel (községháza, kocsma, bolt), de itt helyezkedtek el a módosabb gazdák lakóházai is. A templomtól egyik irány­ban felvégnek, másik irányban alvégnek nevezték a településrészt a földrajzi elhe­lyezkedés függvényében.

Next

/
Thumbnails
Contents