Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Gráfik Imre: Díszített faormok Nyugat-Dunántúlon

Ugyancsak Tőke János tevékenységéhez köthető a Zala megyei hagyárosböröndi Szekér-féle ház, mely 1885-ben épült. A faorom „... szépségét ma már csak néhány színes és fekete-fehér fénykép őrzi. A ház tulajdonosa a műemléki védelem alatt álló házat önkényesen lebontotta, és az oromdeszkákat az új ház tornácának mellvéd deszkájaként használta fel."27 Az évszámmal jelzett oromzatok alapján a hegyhátszentpéteri ház faorma Tőke János mester kései munkája. Tevékenysége - Tóth János és Bárdosi János egybehangzó véleménye szerint - más, ugyancsak a térségben dolgozó népi mesterekre is hatással volt. Ezzel kapcsolatban két konkrét esetet is felidéznek. Az egyik: „Vonzó naiv példa a hegyháti 1876-ban épített Szarvaskend, Kut u. 1. sz. ház díszítése. A vésett faragott oromgerendázatra fűrészelt szegélyű deszkaoromzat épült, egymás fölött két sorban zöld szívből, Ül. zöld cserépből kinőtt stilizált zöld cserépvirág díszítéssel (előképe a Döbörhegy 76. sz. ház orma)." A másik: „Hasonlóan naiv díszítésű a hegyháti gersekaráti Béke u. 27. sz. Herczeg Agostonné tulajdonában levő 1884-ben épített ház orma. A gazdag vésetű gerendázat fűrészelt szélű deszkázatát alul primitív rajzú zöld vagy piros szívből, felül cserépből kinőtt virágok, ill. rozmaring díszíti." 28 E házak díszített faormai szerencsés körülmények között a Vasi Múzeumfalu gyűjteményébe kerültek, s így ma is tanulmányozhatók. Mint a fenti példákból is látható, a népi építészet szempontjából fontos épületek sorsa meglehetősen bizonytalan volt, illetve esetenként csak a kutatók folyamatos figyelme és áldozatkész tevékenysége mentette meg (legalább részben) kulturális örökségünk e kiemelkedő alkotásait. Nem meglepő tehát, hogy a hegyhátszentpéteri házat már az 1960-as évek közepén a műemlékvédelem állami keretből helyreállíttatta, s a magántulajdonban levő épület helyi megtartása mellett felvetődött tájházként való múzeumi üzemeltetése. Erre azonban csak a tulajdonos Frigy Vincéné halála után nyílott lehetőség, amikor is a helyi község - megyei és járási támogatással - az 1970-es évek közepén megvásárolta a telket és az épületet. A két 27 TÓTH János 1978. 69. Tóth Jánosnak köszönhetően e másodlagosan mellvédként funkcionáló oromdeszkák megmenekültek, ugyanis amikor egyik helyszíni szemléjén szembesült a ténnyel, kibontatta a festett oromdeszkákat, s a Göcseji Múzeumba szállíttatta azokat. 28 TÓTH János 1971. 54-56., BÁRDOSI János 1984. 286-287.