Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Filep Antal: Falak tartóváza a Kisalföld építőgyakorlatában

meszelték, hogy a falszöveteket a csepegő esővíz fröccsenésétől, felverődésétől megóvják, de a pajtában, színben tárolt anyag szellőzését biztosítani tudják a nádazás, a sövényfonás felsőbb részein. (4. kép) Az általunk vizsgált emlékanyagban a legrégebbi ilyen szerkezetű, felépítésű pajta 1808-ból való (Kimle). A házvégéhez épített pajta szerkezetben felleltem egy 1823-ból való példányt (Acsalag). A szigetközi térségben 1847-ből illetve 1853-ból és 1869-ből találtam évszámmal datált példányt. A viszonylag kései évszámok nem az elterjedést jelzik, hanem a belterjesebbé váló, a réti ridegtartással szakító istállózásra áttérő parasztgazdaság megnövekvő takarmányigényét és az ugrásszerűen fellendülő Bécsbe és Bécs környékére irányuló szénakereskedelem, szénaexport tárolási szükségletét jelzi. A helyi építőgyakorlatban hasonló szerkezeteket és jóval kisebb méretű pajtákat a XVII. század óta folyamatosan alkalmaztak. A hetvenes években a Rábaköz területén több, hitelesen XVIII. századiként datálható, részben bontás alatt álló épületet találhattunk, tanulmányozhattunk, amelyben a fenti szerkezetek, tartóvázak jelen voltak. A térségben az ötvenes, hatvanas évek során különösen a Tóközben még sok helyen álltak jóval kisebb pajták. Ezek csak a nagyon értékes takarmányt (lucernát, herefélét, polyvát és a töreket) tudták befogadni, és általában kettős tagozódásúak 4. kép. Pajta belső, nád fallal, lészás fedéssel, Csorna (Filep Antal felvétele, 1965.)