Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Kücsán József: Sopron északkeleti külvárosának lakásviszonyai a XIX. század elején

város minden egyes házira.] Egy korábbi dolgozatomban már közöltem ugyanezen adókönyv belvárosi adatainak elemzését, a városrész adózó lakosságára való figyelemmel. Abban a közleményben csak két bekezdésnyi terjedelemben foglalkoztam a házak minőségi osztályba sorolásával, csupán utalva a felmerült - és sajnos megválaszolatlanul maradt - kérdésekre. 4 Az mindenesetre nyilvánvalóvá vált egy városrész részletes adatsorait áttekintve is, hogy a kortársak készítette besorolás figyelmet érdemel, mert - a város teljes területére vetítve -, segítségével a tulajdonosok és a bérlők szociális helyzetéről alkothatunk összefüggő képet. A jelen írás témájául azért választottam az északkeleti külvárost (III. adózási negyed), mert lakóinak zömét a mezőgazdasági népesség tette ki, továbbá az itt élt kézműiparosok közül sokan kisebb-nagyobb szőlőterülettel rendelkeztek, következésképpen közvetett módon az agrárius réteg életformájához is kapcsolódtak. Nem meglepő tehát, hogy egyes telkek házaiban napjainkig jól felismerhetőek az egykori istállók, sok porta végében ott a pajta, nem is szólva a máig használt présházakról és borospincékről. A városrész határa a Szt. Mihály utca keleti házsoránál kezdődik, beletartozik a Gazda utca (Wieden), a Hegy utca (1810-ben még Kirchgasse), a Halász utca (Fischergasse), a Végfordulat utca (Rückherzu), a Szeder utca (Maulbergasse), a Sziget köz (1869-ig Haltergassl), valamint a Balfi utca (Schlippergasse). Az adózási negyedeket feltüntető térkép a felsorolt utcákon kívül ide tartozónak mutatja még az Ikva déli oldalának kertjeit, a Paprétet (Pfarwiese) egészen a Pócsi utca kertjeinek végéig, de a XIX. század elején e területen még nem állt adóköteles ház, tehát igazi határvonalnak az Ikva medrét tekinthetjük. A város 1856-os kataszteri felvétele alapján szerkesztett térképen eltérő színekkel ábrázoltuk a negyed házainak minőségi osztályait. Mint látjuk, a Belvároshoz és a forgalmas Várkerülethez legközelebb eső Ikvahíd (Spitalbrücke) környéki területtől távolodva fokozatosan emelkedik a besorolási szám - csökken az ingatlanok minősége. (2. kép) A városrész egyetlen 6. osztályba sorolt háza a Balfi utca és Ikvahíd sarkán álló 2. számú, nagy alapterületű épület. A háztömbről tudjuk, hogy 1810-ben Spiess Antal tímármester birtokában volt, de akkor még két önálló ingatlanként tartották 4 KÜCSÁN József 2001. 379-380.