Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Szilágyi Miklós: Mezei téglaégetés a XVIII-XX. században

csárdákra stb. - is, nemcsak a parasztok lakóházaira és gazdasági épületeire, vajon nem kellene-e ezek miatt mégiscsak nagyobb jelentőséget tulajdonítani (országszerte, s különösen a földfallal jellemzett vidékeken) a téglaépítkezésnek? Hiszen ha tégla készítésére adtak megbízást a XVIII-XIX. században az alföldi falvak, mezővárosok elöljáróságai, az ilyen középületek jelentette szükséglet miatt adtak! - Válaszra vár ez a kérdés is: a gyári tömeg-termelés megindulásától majd' egy évszázadnyira vajon miért maradt még mindig jellemző, ha nem is országszerte, de feltűnően sokhelyütt, a háziipari-kisipari téglaformálás, téglaégetés? Aligha elégséges az a válasz, hogy így nyilván „olcsóbb" volt a tégla a parasztgazdaságok számára, hisz a specialisták munkájának igénybe vétele is készpénz-kiadást jelentett. Ha viszont mégis olcsóbb volt, csak azért lehetett, mert a kiégetéshez teljességgel értéktelen „gazt", mezőgazdasági melléktermékeket is fel lehetett használni - mégis garantáltnak látszott a „jobb" minőség. Hogy valóban „jobb" volt-e a mezei téglaégetőkből, kiskemencékből kikerült tégla minősége a gyári áruénál, vagy csak az előítéletes paraszti gondolkodás vélte úgy, akár ellenőrizni: műszaki paraméterekkel igazolni is lehetne, hiszen az ún. „bélyeges téglák" rendelkezésünkre állnak. IRODALOM ASZTALOS István 1997 Kisváros a Galga mentén - Aszód város története 1944-ig, I-II. Múzeumi Füzetek. Aszód. 46-47. BAKÓ Ferenc 1973 A föld- és téglafalazat az észak-magyarországi népi építkezésben. Egri Múzeum Évkönyve, X. Eger. 247-304. 1978 Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén. Budapest. 1992 Kézművesség egy alföldi faluban - Tiszaigar 1949-1950. Tiszai Téka, 3. Eger. BALASSA M. Iván 1985 Báránd települése és építkezése. In: Báránd története és néprajza. Szerk.: BALASSA M. Iván. Báránd. 167-242.