Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
NÉPRAJZ - Szilágyi Miklós: Mezei téglaégetés a XVIII-XX. században
igényeit elégítette ki. A Sárrét-vidék jobbágyai - jegyzi meg a szerző némi malíciával - „legfeljebb csak a tégla robotban való szállításakor találkozhattak ezzel az építőanyaggal." 19 Uradalmi téglaégető persze lényegesen több volt annál, mint amennyiről itt most adatokat idézhettem. Ilyeneknek gyaníthatóak a téglavetőre - téglaégetőre utaló, a Dunántúlon különösen sok (fentebb már emlegetett) XX. századi földrajzi név hátterében lévők, az alaposabb adatgyűjtés során pedig más egyéb forrásokban (pl. az alaposabb helytörténeti feldolgozásokban) további említésekre is bizonyosan rábukkanhatnánk. 20 Ahogy a városok és falvak állandó avagy alkalmi téglaégetőinek teljesség igényű számbavételére sincs ez alkalommal módom. Példaként utalok csupán rá, hogy Szeged városának az 1820-as évekig „az egyik legnagyobb 'ipari ága' volt" a téglaégetés, 1750-ben 440.000 db, 1802-ben 1.080.000 db, 1812-ben 1.900.000 db éves termeléssel. 2 ! Nagykőrösön 1816-ban 442.900 téglát égettek a város részére. Még az 1860-as években is hat téglaégető kemencét vettek számba a városban (a város téglagyára az 1880-as években épült). 22 A mezővárosok, falvak vagy uradalmi, vagy községi fenntartású téglaégetőire vonatkozó adatokat pedig más összefüggésben fogom majd idézni. 3- A téglavetést-téglaégetést foglalkozás szerűen végzők társadalmi helyzetére, szakértelmére a velük kötött feudalizmuskori szerződésekből, illetve a helyenként a XX. századot is megért gyakorlatot megörökítő néprajzi megfigyelésekből következtethetünk. A nagy időbeli távolság ellenére azonos a tanulsága e kétféle 19 DÁM László 1995. 17. 20 Pl. a boszorkányperekben: egy 1734. évi csornai (Sopron m.) vallomás szerint „az emiétett Eva névő szolgálónak békét nem hagyván eőtet az Praepost Szeri Tégla égető kemenczéhez vittik, s abban hétszeris belé vetettik" (SCHRAM Ferenc 1970. II. 83). Vagy az építőművészetről szóló tanulmányokban: Dobrovits Dorottya (1983. 71.) az uradalmak XVIII. századi építkezése, építőanyag ellátása kapcsán észrevette, hogy a téglaégetés „a helyi anyagokhoz kötődik", s ez a körülmény „egyes településeket szinte 'téglaégetőkké' képez ki." 21 FARKAS József 1985. 370-371. 22 NÓVÁK László 1991. 89-90.
