Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Novák László Ferenc: Táj és ember

ökológiai képződmény, amelyet társadalmi-kulturális és gazdasági tényezők hatnak át, természetesen meghatározott időbeli fejlődés, történetiség eredményeként. A település komplex életjelenség, s mint ilyen tehát, benne a népi kultúra jut kifejezésre. A települést önmagában nem szemlélhetjük, kialakulásában, funkcioná­lásában az ökokulturális folyamatok komplexitása jut kifejezésre. 22 A természeti környezet alapvetően befolyásolja a település módját. Az alföldi vidékekre vonat­koztatva elsődlegesen és meghatározóan állapítható meg, hogy a települések az ár­vízmentes térszíneken, a mélyebb és magasabb fekvésű terület találkozásánál jöttek létre. Szép példák említhetők az Árpád korból, amikor a települések nem csak a fo­lyók, de a vizenyős térségek határvonalán alakultak ki, mint a Nagykunságban, a Sárréten, a Bodrogközben, s az Alföldön különböző vidékein. 2 3 A későbbi korok ta­nyáinak többsége is hasonló „életvonalon" épült fel. 24 A természeti tényezők hat­nak alapvetően a gazdálkodásra, meghatározva a mezőgazdasági tevékenységet. El­térő különbségek mutatkoznak meg a kötöttebb talajú - tiszántúli - és a homok­vidékek, általában az Alföld és a hegy-, dombvidék agrárlehetőségei között. A lö­szös, fekete talajú területeken a gabona, kukorica, egyéb takarmány- és ipari növé­nyek termesztése az elsődleges, míg a homoktalajon a gyümölcs- és szőlőter­mesztés, kertészet virágozhatott. A településben tükröződnek a gazdasági, társadalmi viszonyok is. A tehető­sebb gazdák rendszerint a település legfontosabb, központi részein alakították ki életterületüket. Elsősorban az építkezés nagyságrendje fejezi ki társadalmi rangju­kat. Ok törekedtek és voltak alkalmasak tekintélyes lakóházak, nagy gazdasági épü­letek építésére, de a határbeli üzemközpontjuk, a tanya is vagyoni állapotuk kifeje­zői. A szegényebb társadalmi rétegek a település szélére szorultak, és szerény va­gyoni állapotuknak tulajdoníthatóan, ők őrizték legtovább a hagyományos építke­zést és életmódot. A településekben megmutatkozó társadalmi differenciálódás kü­lönösen a nagyobb alföldi mezővárosokban figyelhető meg. 2 5 NÓVÁK László 1995. Vö. ÉBNER Sándor 1925., GLASER Lajos 1939-; GYÖRFFY István 1943-, NÓVÁK László 1986. Lásd NÓVÁK László 1981. NÓVÁK László 1989.

Next

/
Thumbnails
Contents