Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

volt vonva korához és erejéhez képest, már iskolás korunkba. így minden gyermek csak öt elemit végzett. Hét éves korunkig liba, sertéslegeltetés, kisebb gyermekekre felügyelet, állatoknak dudvaszedés stb. volt a teendőnk. Én hét éves koromtól lóval fuvarozni jártam. Édesapám úgy vállalta a fuvart, hogy a megrendelők rakodjanak fel és le, mert én még azzal semmiképpen nem tudtam volna megbirkózni. Én csak kisebb tárgyak rakodásában segítettem, amit tudtam. Iskolaköteles voltam még, de a nagycsalád megélhetése miatt muszáj volt édesapámnak fuvart vállalni úgy, hogy azt én bonyolítom. Ilyenkor két-három nap nem mentem iskolába, de vittem magammal a könyvet és irkát, s menetközben, ha olyan volt a munka, akkor ott tanultam és írtam meg a leckét. Esténként fel kellett menni a tanítóhoz és a leckét felmondani. Szigorú volt nagyon a tanítóm. Édesapám előző napon felment a tanítóhoz és megkérte, hogy engedjen el a fuvar idejére. Fuvar nem volt állandóan, így meg kellett ragadni, ha fuvarlehetőség adódott. Időszaki munkára a báró uradalomba leánytestvéreim is eljártak. (Teljesítménybérbe fodormentaszedés, cseresznye és más gyümölcsszedése stb., csillagfürtszedés, de az már napszámbérért.) Nyolc-tíz éves koromtól a Guthy Erdészetnél facsemetét ültettem, kapáltam, mely szüleim lakásához a munkára kijelölt kerületektől függően öt-tíz kilométer távolságra volt, melyet munkakezdés előtt és után gyalog kellett megtennem a többi gyermekkel együtt, ami nagyon fárasztó volt. Előfordult, hogy amire hazajöttünk még édesanyánk nem tudta megfőzni a vacsorát, s nyáron mi, míg várakoztunk rá, leültünk a ház elé és ott el is aludtunk. Tíz-tizenkét éves kortól uradalmi kepébe kötelet hánytunk, markot szedtünk, mi fiúk kaszáltunk is. Hiába segítettek be a gyermekek is a megélhetésbe, minden testvéremnek mégsem volt lábbelije és megfelelő ruházata, s ha kellett valahova menni, egyik a másikét húzta vagy vette fel. Én is, amikor fuvarba mentem, előfordult, hogy édesanyám lábbelijét húztam fel. A községben volt egy olyan idősebb Béla nevű suszter, aki házhoz járt a lábbeliket javítani és összetákolta a cipőket, bakancsokat vagy csizmákat. Öt párból három párat vagy kettőt csinált, ahogy sikerült. Egyiknek a feje volt nagyon rossz, másiknak a talpa stb. Vagy egyiket foltozta a másikra." „Mi a saját földdel rendelkező családok gyermekei is korán be lettünk fogva a munkába. Hét-nyolc éves korunktól kezdve, ha hazajöttünk az iskolából vagy mielőtt oda elmentünk volna, a legkisebb a csecsemőre vigyázott, egy kicsivel nagyobb a libát legeltette, az annál valamivel nagyobb a sertéseket vagy a teheneket. A mezőn tövestül húzgáltuk ki a nagy gazokat, hogy a felnőttek jobban haladhassanak a kapálással. Mielőtt iskolába mentem meghúzattam egy hold földet édesapámmal. Nem értem még jól el a ló száját, így édesapám feltett a ló hátára és gyeplővel irányítottam, vezettem a lovat. Tizenkét éves koromban markot szedtem. A nagyobb fiúk a Hortobágyon jártak napszámba takarmányt kaszálni. Szüleimnek hiába volt tizenhárom hold földje, de az nagyon gyenge minőségű volt és nagy volt a család (három házasságból tizenhárom gyermek) így napszámba is kellett járnunk és a beadás idején sokat éheztünk. Rettenetes idők voltak azok." (Adatközlő nem járult hozzá névjele közléséhez.) B.F. 75 éves férfi Nyírmihálydi: Édesapám foglalkozása dohányos volt, nyolcan voltunk testvérek. Már öt éves koromtól négy-öt sertést legeltettem, utána meg teheneket az utakon, mert tanyán laktunk és innen nem járt csürhe, sem csorda, hogy legelőre járjanak az állatok. Hat-hét éves koromban dohányültetésnél palántát hánytam a felnőttek által készített lyukak mellé. Édesapám által készített kicsi kis kapával édesanyám, illetve a felnőttek előtt félsort (fél oldalon) már én kapáltam, a felnőttek csak a növény töveit tisztították ki kapával. Tíz évesen egy sort vittem én, a felnőttek kettőt, s ahol nem jól csináltam, ők azt kijavították. Tizenkét éves koromban apám meghalt. Özvegy anyám pedig lebénult. Nekem kellett a család kenyeréről gondoskodni. Beálltam a mihálydi uradalomba csikósnak és ötven-hatvan csikót kellett etetnem, illetve rájuk vigyázni a legelőn. Kint is kellett aludnom. A csikók