Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS A témaválasztás célja Napjainkig nem jelent meg olyan feldolgozás, mely a megye egészére nézve képet adna a XX. században található és emberi lakás céljaira használt földbemélyített lakóépítmények számáról és az abban élő többnyire nincstelen, sokgyermekes szegénycsaládok életviszonyairól. Levéltári források hiányában élő forrásból igyekeztem számbavenni a még élő, földházakban lakott idős állampolgárok, rokonok, szomszédok, cimborák stb. információi alapján a XX. században „működő" földházak számát, méreteit, külső megjelenési formáját, berendezéseit és a hozzátartozó egyéb „építmény"eket. (Pl. kút, árnyékszék.) Ezenkívül képet ad tanulmányom a házakban lakók számáról, foglalkozásáról, vagyoni helyzetéről és számos esetben családtörténetük részleteiről, a gyermekmunkáról, a gyermekmunka és iskolalátogatás kölcsönhatásáról is. Bár teljességre törekedtem az elkészített anyag mégsem lett teljes, mert az idős emberek emlékezetére, informálcióira támaszkodó adatgyűjtés nem tette lehetővé egyforma részletességgel feltárásukat. Ezenkívül egészségi állapotom miatt a felmérés végefelé orvosi tanácsra be kellett fejeznem a nagy fizikai megterheléssel járó munkát. Ez azt is jelenti, hogy kb. 100 (de lehet, hogy több) földház és a bennük lakók helyzetének ismerete rejtve maradt. Esetleg újabb, szorgalmas gyűjtéssel a jelen feldolgozásból kimaradt földházak feltárása is megkísérelhető lenne, de ehhez mielőbbi „útnak indulás" volna szükséges. Fontosnak tűnik, hogy már a bevezetőben szóljak az előző századok lakásínségéről általában, mint egy társadalmi jelenség lényeges jegyéről és a szegény, anyagi teherbíró képességeik híjával élő nincstelen családok földházépítési kényszeréről. A lakásnyomorúság már az előző századokban is egyike volt a létező társadalmi bajoknak. A XIX. században a parasztházak nagy többsége egyetlen helyiségből állt, tizenkét-húsz négyzetméter alapterülettel és csekély világosságot beengedő, kisméretű ablakokkal. Az egyes családokra pedig a sok gyermek voltjellemző. Ezekben a zsúfolt, sötét, nedves, egészségtelen lakásokban nem ment ritkaságszámba a hat-tizenkét gyermek sem. Sokszor nemcsak egy népes család élt bennük, hanem még a féltettebb állataik szállásául is szolgáltak. Falvakban a szalmatetős, egyetlen kisméretű helyiségből álló „kaducs"-ok (színszerű épületféle) voltak még ezenkívül jelentős számban az 1920-1930-as években is. Földházak, földkunyhók is gyakoriak voltak a megye területén. Ezek a sötét, nedves építmények súlyos veszélyt jelentettek az emberi egészségre. A bennük lakók többségének egyoldalú, silány és hiányos táplálkozása még tovább fokozta veszélyeztetettségüket. A könyv szerkezeti felépítése A kötet tárgyalt anyaga hat nagyobb fejezetre, ezen belül további pontokra tagolódik. Az első fejezet rövid történeti áttekintést tartalmaz, majd a földházak építési módozataival és technikai megoldásaival folytatódik, valamint rövid tény- és számszerú adatokat közöl a II. világháború utáni hajléktalanok és kunyhólakók összeírásáról. Tájékoztatást ad a földházak különböző funkcióiról, ezen belül részletesebb képet tár elénk a kisfástanyai „földháziállás"-ról és földházi kocsmáról. A munka második része a földházak gyakoriságának és az abban élők szociális helyzetének vizsgálati módszerét és az információt szolgáltató idős állampolgárok összetételét mutatja be. Majd a megye területén gyűjtött földbemélyített lakóépítmények lakás céljára történő felhasználásának időpontjairól és az ingatlanok tulajdoni állapotáról ad képet.