Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA
tizenhét éves bátyámat is odaadta hozzájuk cselédnek, de fél bérért. (Először csak negyedbért akart neki adni.) V. J.-né 71 éves nő Kótaj: „Hat éves koromtól tizenhat éves koromig (1955-ig) házi cseléd voltam É.Ö. kótaji földbirtokosnál. E mellett elvégeztem ugyan a hat elemit úgy, hogy ha délelőtt iskolába mentem, akkor délután szolgáltam. Ha pedig délután kellett iskolába menni, akkor délelőtt voltam a családnál. Hat évesen minden háztartási munkába segítettem. Tizenkét éves koromban már kenyeret sütöttem, hét tehenet fejtem reggel-este, sertéseket etettem, állatok alól trágyáztam, a kacsákat dugtam reggel-este és minden háztartásban előforduló munkát elvégeztem. Ennél a családnál 1935-1945-ig szolgáltam (tíz évig) és ezért heti két pengőt kaptam. Amikor már elvégeztem a hat elemit, reggel virradattól naplementéig kellett dolgoznom. Minden idősebb testvérem tizenkét éves koruktól kezdve uradalmi kepébe jártak aratni. Az aratás befejezése után pedig részes géphez B.-nél és D.-nél. Természetesen ők sem tizenkét éves koruktól kezdték a kenyérkereseti munkát, hanem úgy mint én, csak ők nem szolgálni mentek, hanem kezdetben könnyebb, majd pedig nehezebb napszám-munkára. Édesapám foglalkozása alkalmi munkás, harmados munkás és mivel tizenegyen voltunk testvérek, egyedül nem tudta előteremteni a nagycsalád napi megélhetését, így rákényszerült, hogy kicsi gyermekeit korán munkára adja." S. M. 75 éves férfi, volt érpataki és buji lakos: „Édesapám foglalkozása gulyás volt, négyen voltunk testvérek. Hattól tizenkét éves koromig mint fiúgyermek - áprilistól novemberig - a falu egy utcájából hajtottam már nyári öt órakor a teheneket a legelőre. Édesapám és egy gulyásbojtár szintén egy-egy utcából hajtott és a főutcán a három csoport találkozott. Innen édesapám és a bojtár hajtotta tovább a legelőre a falusi gazdák teheneit. Napnyugtakor is ki kellett mennem az állatok elé a központig, hogy segítsek az utcák szerinti szétosztásba. Édesapámnak, mint a falu csordásának a bikák etetése stb. is feladata volt, így nekem is segítenem kellett azok etetésébe és itatásába. Tizenkét éves koromtól tizenhárom éves koromig „félbéres" sertéshizlalónak mentem az érpataki grófi uradalomba egész éves szerződéssel. (Állatok etetése, és nyáron az állatok „kisrét"-nek nevezett állóvízben való fürösztése.) Tizennégy éves koromtól tizenhat éves koromig pedig kocsis voltam, ahol minden mezőgazdasági munkát (szántás, vetés, boronálás, terményszállítás, trágyahordás stb.) kellett végeznem." T. M. 72 éves férfi, Nyíregyháza-Királytelekpuszta: „Édesapám foglalkozása uradalmi cseléd volt. Már hat éves koromban az iskolai nyári szünetben Varjúlaposon a nagybirtok bérlőjénél „zsongár" (vízhordó) voltam hordáskor. A kazalrakók részére kb. három-ötliteres edényben hordtam a friss vizet. A bérlő tekintettel volt a nagy családunkra (öt gyermek) és így néhány filléres órabért kaptam. Varjúpásztor is voltam, ami azt jelentette, hogy karikás ostorral „csergitettem" egész nap, hogy a varjak elrepüljenek, hogy ne verjék ki a vetést. Lovat vezettem az ekekapa előtt, hogy a ló félre ne húzhassa az ekekapát és a növényt ki ne vigye. Tizenkét éves koromtól tizenhat éves koromig kondásbojtár (cselédkondás) voltam. Ez az állatállomány a cselédségé volt. Édesapámat a második világháború idején (1940-1941) behívták katonának és a gróf nem mért volna komenciót családunknak, ha én abba nem hagyom az iskolát és nem állok be cselédkondásnak. (így csak négy elemit végeztem.) Télennyáron kb. hajnali öt órától vasárnap-hétköznap estig vigyázni kellett a cselédség kb. 150200 darab sertésére. Ezen kívül a grófi tulajdonban lévő két sertés apaállatot is kellett etetnem, trágyázni alóla, vagyis mindent ellátni körülötte. Ezek is kijártak a nyájjal, így egész nap a gondozásom alatt álltak."
