Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
IV. A CSALÁDOK ÁLLATÁLLOMÁNYA ÉS A FÖLDHÁZHOZ TARTOZÓ EGYÉB ÉPÍTMÉNYEK
A közölt adatokban árnyékszékként szerepel minden emberi ürülék gyűjtésére készített legprimitívebb megoldás is, akár kukoricaszárból, akár napraforgó szárból, illetve vadkenderszárból készült is az oldala és az ajtaja, vagy latrina elnevezés vonatkozik rá, bár egyáltalán nem felel meg megközelítően sem a közegészségügyi előírásoknak. Mégis pozitívan kell értékelnünk a törekvést, mely az akkori lakosság vagy a földházakban lakó szegény családok részéről megnyilvánult, bármilyen kis százalékban is. 4.) Egészségügyi és népmozgalmi adatok Általában az egészségtelen lakásviszonyok, ezen belül a nedves, sötét földházak, az ivóvízellátás és az emberi ürülék tárolásának megoldatlansága, a hiányos és egyoldalú táplálkozás eredményezte az előző évszázadok magas halálozási, különösen pedig a csecsemőhalandóság magas arányát. A XIX. század végén és a XX. század első felében ijesztő volt a csecsemőhalandóság. Ez döbbentette rá a kormányt az állami gyermekmenhelyről szóló 1901. évi VIII. tc. megalkotására. Ez volt a gyermekvédelem kérdésében tett első lépés. A törvény indokolása szerint a nagymértékű csecsemőhalandóság oka... „részint a közegészségügyi érdekek iránti indolencia, (szerző: részvétlenség, közöny) részint a tudatlanság és itt-ott a szegénység, de legfőképpen a gyermekek egészsége és élete iránt mutatkozó közöny"... Ennek folytán az összes európai államok között egyedül az akkori cári Oroszország mutatott fel rosszabb gyermekhalandóságot, mint Magyarország. 1891-1898 években általában Angliában 100 élve született közül 22,57, Franciaországban 23,46, Poroszországban 28,12, Olaszországban 31,07, Ausztriában 34,97 volt az öt éven aluli gyermekek halála, ugyanakkor Magyarországon 38,12 és Oroszországban 43,04 volt. 38 Az elmaradott vagy gyengén fejlett országok népességét kb. az 1950-es évekig a magas gyermekhalandóság és mégis a nagy népszaporulat jellemezte. Ez volt jellemző Szabolcs és Szatmár vármegyékre is. Ebből következett az átlagos életkor alacsony volta. Még 1960-ban is a megyék közül legmagasabb volt a születési arány a megyében. 39 A megyében a földházak zömét sokgyermekes családok lakták, így az egészségtelen lakás és élelmezési viszonyok feltétlenül befolyásolták a halálozások, különösen az egy éven aluli csecsemőhalandóság rossz arányát. Ezek a egészségügyi és népmozgalmi adatok nem kifejezetten a földházakban lakókra vonatkoznak, hanem általában. Ha a népmozgalom fontosabb adatait még 1963-ban is megvizsgáljuk, a következő képet kapjuk: Megye Ország Élveszületések Halálozások Egy éven alul meghaltak Élveszületések Halálozások Természetes szaporodás 1.000 élveszülötre jut 1 éven aluli meghalt Megye Ország száma 1.000 lakosra 1.000 élveszülötre jut 1 éven aluli meghalt SzabolcsSzatmár vármegye 10 741 5 013 518 19,1 8,9 10,2 48,2 Ország összesen: 132 342 99 876 5 676 13,1 9,9 8,2 42,9 38 Csizmadia Andor: Az általános szociális tevékenység (szoc. gondoskodás) története és elvi kérdései. Bp. 1961. Fővárosi Nyomdaipari Váll. V. 17 telepe által kiadott jegyzet 25. p. 39 Népegészségügy: 45. évf. 1964/8. sz. 226. p.
