Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ Tisztelt Olvasó! Miközben e könyv - Gaál Ibolya: Földbe mélyített lakóépítmények és az azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben a XX. században - kissé riasztóan hosszú című munkája kéziratát lapozgattam, egyre az járt a fejemben, hogyan lehetne elérni, hogy sok-sok olvasója legyen. Illúzióim persze nincsenek. Olvasás-statisztikailag kedvezőbb időkben is kevéssé kapkodtak a dokumentarista-szociografikus, tényfeltáró múvek után, manapság - az aranyos címlapú lektűrök dömpingje idején - erre még kevesebb az esély. Nem ártana pedig, ha tendenciózus múltba révedés, személyes és intézményes történelmi mítoszteremtés helyett, aminek nagy divatja van, ismereteinket hiteles feltáró munkák forrásértékű bizonyítékaira alapoznánk. Olyanokra, amelyekkel Gaál Ibolya adatgazdag, alapos, szociológiai és néprajzi vonatkozásokat egyaránt bemutató könyve szolgál. Amiből bárki megtudhatja, miként lakott veremgödör-partlakásokban, kaducsokban a nyomor. Alig két emberöltőnyi idővel ezelőtt. Ez a tiszteletreméltó elhivatottságból született, aprólékos gondossággal megírt „szép" könyv megmutatja, miként vannak kódolva az emberi sorsok a gyermeki kiszolgáltatottságban: „a földkunyhó építésében, mint tíz éves gyermek már magam is részt vettem.", „...nyolc éves koromtól... tizenhét éves koromig nyáron hajnali egy órakor, télen két órakor keltünk mert távol laktunk a bikaistállótól.", „...édesapám dohányos volt, nyolcan voltunk testvérek. Már öt éves koromtól négy-öt sertést legeltettem..." Megrendítő olvasmány, amelyet forrásértéke miatt jó szívvel ajánlok történelmet búvárkodó kutatók figyelmébe, amit ajánlok mindenkinek, aki szívesen forgat múltat idéző írásokat, mindazoknak, akik indíttatást éreznek arra, hogy felvegyék a küzdelmet az emberi kiszolgáltatottság mai formái ellen is. A szerzőt pedig illesse köszönet odaadó, áldozatos, a választott téma és az ügy iránt elkötelezett, hasznos munkájáért. r Dr. Kiss Gábor
