Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
VI. ADATTÁR
Kémény: sáralapba a tető fölött használt spórcső kivezetve. Tetőzete: leföldelve. „A helyiség belülről nem volt kitapasztva, kimeszelve, csak napraforgókóróval (napraforgószárral) volt a földből kiképzett fal körülkerítve. A házaspár maga építette meg kis hajlékát. Hátukon hordták össze az uraság fasorából a földkunyhóhoz szükséges (kb. 15 cm átmérőjű) akácfát gerendának. A gerendához kivágott fákat legallyazták, és ezt tették szarufának a tetőre. Ebben az egyetlen helyiségben tartották a földre leöntve a kolompért és kevés gabonájukat és más terményeiket, amit az aratással kerestek. Nagyon szomorú volt az életük, mert részes aratók, harmadosmunkások voltak, de az általuk művelt sívóhomok alig termett valamit. Volt olyan kat. h. is, hogy összesen csak 3 q jutott a részesnek. így nagyon nagy területet kellett megművelni verejtékezve ahhoz, hogy valahogy megéljenek. Már a kb. 8-9 éves T. nevű kislányukat befogták ebédfőzésre és részükre a földre való kivitelére a részes arató szülők részére. Itt is és más szegénycsaládnál is a fiatal gyermekek munkábavonása kényszerűségből történt." Berendezése: „egy ócska csikóspór, egy ágy, melyet a szülők használtak (ágyneműjük mindössze két párna) rongypokróccal letakarva, egy dikó (házilag készített fekhely) a gyermekek részére, akik ujjassal takaróztak. Egy házilag készített kecskelábú asztal, egy házilag készített lóca, három házilag készített sámli (kisszék), egy kis ócska láda, amibe a szegényes ünneplő ruháikat tartották, egy rossz stelázsi." Kút: „négyszögletes ásott gödör a telek lentesebb részén, hogy minél feljebb jelenjen meg a víz. Kézzel fahorogra akasztott vödörrel húzták belőle a vizet." Állat: baromfi. Árnyékszék: a közelben lévő nádasból hordott nád volt a négy akáchusánghoz támasztva és rögzítve, ez képezte az árnyékszék oldalát. Ajtóként egy rossz ponyva volt rátéve. A tetején szalma. Az udvaron lévő „buboskemencébe" sütötték a kenyeret, amikor volt hozzá lisztjük. Górét is építettek az udvarra (kb. 2x2 m-es nagyságban). Ebben tárolták a kukoricát." Adatközlő: K.J.-né 79 éves nő, Papos. A település megnevezése: Vállaj-Sárgaháza, Könnyű tábla. „(Sárgaháza tanyához kb. 1,52 km-nyi távolságra. Egy nagyerdő szélén laktak, ahova csak földesút vitt. Csupán gyalogosan és lőcsösszekéren lehetett megközelíteni." A földházban lakó neve: K.E. Foglalkozása: földműves juttatott ingatlannal. Hányan laktak benne: 2 fő. Mikortól meddig laktak benne: kb. az 1930-as évektől az 1970-es években a mérki szociális otthonba történő szállításukig. Előzőleg hol laktak: a házaspár egész életét ebben a földkunyhóban élte le. Saját ingatlanon épült: igen, juttatott földjükön. Adatközlő járt a földházban: „többször is jártam benne gyümölcsöt vásárolni az 1950-es években. A környék lakosaihoz képest tehetősebbek voltak. Juttatott földet kaptak. Ehhez megvolt a gazdasági felszerelésük is. Az 1970-es években otthonba történő beszállításuk előtt már beteges öregek voltak. Földkunyhójukat sem tudták már javítgatni, amely már nagyon beázott." A földház leírása emlékezet alapján: Hány helyiségből állt: egy. Mérete: kb. 5x3 m. Lejárat: gádorból kellett lemenni. Ablak: szimpla üvegtábla beépítve. Ajtó: a földház hosszabbik végének a közepén volt elhelyezve, amely csak házilag készített tákolmány volt. Kémény: sáralapba a tető fölött használt spórcső kivezetve.
