Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

VI. ADATTÁR

jelentsen... Indoklás... kérelmező... úgyszólván teljesen vagyontalan, nem dologkerülő, józan és becsületes demokratikus életet él, felesége állandóan beteg, orvosi kezelésre szorul, a szülőknek 9 kiskorú gyermekük van"... A Szatmár-Bereg Vármegyei Szociálpolitikai Bizottság, a válságos helyzetbe jutottak segélyezési alapjából 350 Ft kiutalását rendelte el. Négy adatközlő is egybehangzóan alátámasztotta fentieket. „Több földházat is kényszerült építeni, mert becsületes munkája és nagy szorgalma ellenére sem tudott kitörni nyomorúságos helyzetéből. Az első földházat Kulin nevű földbirtokos ingatlanának a szélén lévő fasor mellett, a másodikat pedig egy tanítónak a szőlője szélén építette saját maga. Ezt a szőlőt művelte is. Ezen kívül napszámmunkát is vállalt. Ennek ellenére szegények voltak. A felesége súlyos betegsége miatt nem tudott részt vállalni a kenyérkereső munkából. Gátolta ebben még népes családja ellátásának kötelezettsége, háztartásának vitele is. Ennek ellenére a család csak 1948-ban fordult segélykérelemmel a hatóságokhoz, amikor már 9 gyermekükről kellett gondoskodni a nagyon szúk földházukban. Az első földházban még kilenc, a másodikban már 12 gyermekük volt. A II. világháborút követő külföldi segélyakciók lebonyolításakor „UNRRA adományokból részesült a család egészen jelentéktelen ruhajuttatásban". A hat kiskorú leány és a három kiskorú fiú ruházatán ez a mennyiség alig javított valamit. (István született: 1932, Margit 1934, József 1936, Julianna 1937, Erzsébet 1939, Mária 1941, Anna 1943, Marcella 1945, Eszter 1947 években.) Adatközlők a családot jól ismerték, mert egyik abban az utcában (Ady E. u.) lakott, ahol a rendes földfeletti két helyiségből álló lakásuk az 1950-es években megépült, mások pedig a saját földjük megművelése végett csaknem naponta jártak el a földházuk előtt, és szívesen meg-megálltak beszélgetni a köztiszteletben álló családdal, azok tagjaival. Kút: - a földtulajdonos gazda kútjáról hordták a vizet, ami a szőlő aljába volt építve, a permetezéshez szükséges víznyerés céljából. Állat: Árnyékszék: Forrás: SZSZBML. XXIV. 562, 683/948. SZF. 5.D. Adatközlő: V.L. 68 éves férfi, Jármi, R.F.-né 80 éves nő, K.S.-né 76 éves nő, Jármi, V.M.-né 68 éves nő, Jármi. A település megnevezése: Kántorjánosi. A földházban lakó neve: B.József. Foglalkozása: dinnyekertész. Hányan laktak benne: 3 fő, ebből gyermek: 1 fő. Mikortól meddig laktak benne: kb. az 1970-es években két évig a szezonban, tavasztól őszig. Utána lakókocsiban laktak. Előzőleg hol laktak: megyén kívüli településen, Visontán. Saját ingatlanon épült: nem, a Kán torjánosi „Béke" mezőgazdasági termelőszövetkezet ingatlanán, mint feles dinnyekertész. A dinnyeföldön építette. Adatközlő járt a földházban: „sokszor jártam benne, mert a környéken tevékenykedtem, mint termelőszövetkezeti brigád vezető." A földház leírása emlékezet alapján: Hány helyiségből állt: egy. Mérete: kb. 4x5 m. Lejárat: gádorból kellett lemenni. Ablak: kisméretű, nyitható. Ajtó: használt anyagból házilag készítve. Kémény: sáralapba a tető fölött használt spórcső kivezetve. Tetőzete: leföldelve. Berendezése: „egy csikóspór, egy dikó (házilag készített fekhely), két lóca (házilag készítve), egy asztal, egy stelázsi."