Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
II. A FÖLDHÁZAK ADATAI ÉS AZ AZOKBAN ÉLŐK SZOCIÁLIS HELYZETÉNEK VIZSGÁLATI MÓDSZERE
említést tesz a XX. szazadban még „százszámra" található földházakról is, valamint az 1900as években elrendelt lebontásukról, s ennek ellenére még az 1930-as években is fennmaradt „néhány" példányáról. Tudott a Nyíregyháza Alsó-Pázsiton, Simái úton, Oláh réten és a Palicztelepen lévő, földkunyhókban lakó családokról, valamint a királyteleki uradalom béreseinek, cselédeinek készíttetett búrgyékról is. 35 Kiss Lajos ismert néprajzkutató 1937-ben a Néprajzi Múzeum Értesítőjében megjelent „Földházak Szabolcs vármegyében" című 28 oldalas tanulmányában foglalkozott ismereteim szerint legbehatóbban a megye területéről e témakörrel. Itt a földházakról 30 községben gyűjtött adatokon kívül több fotón is bemutatta a földkunyhók belső és külső megjelenését, ezen kívül alaprajzok segítségével igyekezett azok további, többirányú képét még szemléletesebbé tenni. „A szegény emberek élete" című munkájában rögzített megállapítások pedig ráillenek a földházakban lakó családokra is, mert a szegénység, nincstelenség, kényszerűség vitte rá az ezekben lakó családokat e legprimitívebb, legolcsóbb népi építkezési forma, - a földkunyhó - építésére, melyek a legminimálisabb közegészségügyi szempontoknak sem feleltek meg. Többségében nagy volt a zsúfoltság e nedves és sötét helyiségekben. A benne lakók élelmezése, ruházata nagyon hiányos volt és gyermekeik iskolábajárás helyett már egészen fiatalkorban gyermekmunka vállalására kényszerültek. E téma átfogó feldolgozására nézve úgy tűnik hasonló a helyzet az ország más megyéiben is. Kiss Lajos az előbb idézett írásában a megyén kívüli állapotokra vonatkozóan a következőket állapítja meg: „Az alföldi földházakkal még behatóan nem foglalkoztak. Legrészletesebben Györffy István írt a putriról „A Nagykunság és környékének népies építkezése" című tanulmányában (Ért. 1908) és Ecsedi István: „A debreceni népi építkezés" című dolgozatában (Ért. 1912), ahol be is mutatott egyet Zoltai Lajos rajzában, egyet pedig fényképen. Ugyanezen folyóirat 1913 évfolyamában a 308. lapon, mint érdekességet említi a békési cigánylakásokat, kunyhószerű putrikat. Banner János, Ébner Sándor pedig az 1929 évfolyam „Néhány adat az Alföldi földházhoz és földólhoz" című cikkében inkább a földólakkal foglalkozik. Madarassy László az 1933 Évf. 24. lapján közli a Peszéradacs pusztai putris szélmalmot, melynek kísérő szövegében olvassuk, hogy Kiskunfélegyházán két ilyen szélmalomról tud a hivatalos írás, ahol a molnár lakása alacsony földház, putri volt. Györffy is, Ecsedi is megemlíti Szűcs István: „Debrecen város története" II. 636. lapján közölt adatait, melyek szerint Debrecenben „az 1868-dik évi összeíráskor fennálló nagyobbszerű téglaépület 17, kisebbszerűbb 66 találtatott, részint fából, részint téglából 27, nagyobb földalatti 104, kisebb földalatti 124, romladozó félben lévő 242. Némelyik telken három, négy gunyhó is volt e korszakban, ahol a befutott vidéki szegénység húzódott meg, számuk 248 volt. (Először Jankó János idézi „Az ezredéves orsz. Kiállítás néprajzi faluja"-ban. 131 1.)" 2.) A földházakban lakó családok, családtagok száma A megye területén gyűjtött, összesen 1 036 földházból Szabolcs vármegyére (a községek és Nyíregyháza várossal együtt) 86,7 % (899) esik. Ebből Szabolcs községei 88,3 %-al (794), Nyíregyháza 11,7 %-al (105) részesülnek. A nyíregyházi 105 földkunyhóból a belterületen 28,6 % (30), a külterületen pedig 71,4 % (75) volt fellelhető. Nagy általánosságban ezekben egy-egy család lakott és csak kivételesen élt bennük több család. így a Szabolcs vármegyei községekben gyűjtött 794 földalatti hajlékban 797 család húzódott meg. Ugyanis a baktai járásban (Vaja) az 1940-50-es években két család (összesen 9 fő), a dadái felső járásban (Tímár) az 1940-60-as években két család (összesen 11 fő) 35 Uo. mint 5. 237-238.
