Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

I. A FÖLDBE MÉLYÍTETT LAKÓÉPÍTMÉNYEK ÉS A BENNELAKÓK ÉLETVISZONYAI SZABOLCS ÉS SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉKBEN A XX. SZÁZADBAN

szorgalmas, de beteges, s állandó élelemmel sem tudja ellátni nyolctagú családját. Mindannyian feltűnően sápadtak, beesettarcúak, nagyon rosszul tápláltak. Ruhájuk vásott, s a kisebb gyermekeken foszlányokban van a ruha, iskolába sem tudnak járni."

30 A községi szociális titkári feladatok ellátásával megbízott Elek Ilona egészségügyi védőnő 1949. január 26-án kelt jelentése szerint „D.Gy. tiszabecsi négy gyermekes (2-8 évesek) család egy háromszor két méteres düledező, szalmatetős, egyetlen helyiségből álló, kicsi, nedves, sötét, teljesen egészségtelen földfeletti kunyhóban él. A gyermekek és a szülők is teljesen ruhátlanok. Élelmezési viszonyuk is nagyon hiányos, egyoldalú, gyenge. Gyorssegély kiutalásán kívül javaslom a család kiemelését ebből a környezetből, mert az egészségükre, különösen a gyermekekére nézve igen káros".

3

! Gaál Imre fehérgyarmati járási szociális titkár 1948. augusztus 27-én kelt környezettanulmánya szerint B.K. fehérgyarmati lakos egy deszkabódé „lakásában lakik igen népes családjával (hét gyermek). „A három elemi iskolát végzett családfő szakképzettsége cipészsegéd, foglalkozása napszámos. Szerény keresetéből a legnagyobb nehézség árán tudja megszerezni a létfenntartásukhoz szükséges élelmet. Ruhára és egyéb szükséges dolgokra már alig-alig, de leginkább nem jut, ezért a család ruházata nagyon hiányos. 1945-ben kapott házhelyet, amelyen jelenleg is lakik a családjával egy deszkabódéban. Ide szeretne egy lakást építeni, de sajnos fedezete nem nagyon van rá. A közelgő télnek teljesen lerongyolódva mennek. A legkisebb gyermeke négy hónapos, a legnagyobb tizenhat éves. Közülük négy iskolaköteles. A Szatmár-Bereg Megyei Szociálpolitikai Tanács javaslatomra 200 forint szociális segélyt utalt ki a család részére."

32 Bodor Margit mátészalkai járási szociális titkár 1948. augusztus 16-én kelt környezettanulmánya szerint J.F. mátészalkai lakos a földreform során juttatott 400 Döl területű házhelyére sajátkezüleg épített egy kisméretű, egyetlen helyiségből álló földfeletti kunyhószerű szalmatetős nedves, sötét házacskát. Ez nagy esőzések esetén teljesen beázik, úgyhogy egészségügyi szempontból nem megfelelő".

33 Élelmezésük, ruházatuk az előzően már ismertetett családokéhoz hasonló. Sz. I. négy gyermekes (3-12 évesek) család olyan válságos helyzetbe került (1948. augusztus) munkaképtelensége folytán, hogy a család kenyérszükségletét sem tudja biztosítani. A legnagyobb nyomor és nélkülözések között élnek. Az egy helyiségből álló földes lakás nagyon sötét, bútorozatlan, ágyneműjük nagyon hiányos, hat személyre jut egy fekhely."

34 Szabolcs vármegyében sem volt kedvezőbb a helyzet. Néhány családról a következő kép, tárul elénk: „A nyírlugosi, kondás foglalkozású, hat gyermekes B. család az 1920-as években építette a kb. háromszor három méteres kunyhószerű félereszmegoldású (eleje magasabb volt, mint a hátulja) házacskáját." „Egy kb. háromszor négy méteres színben lakott B. J. nevű, két gyermekes nyírmihálydi lakos fiatal házaspár is. Napraforgókóróval körülkerítettek egy háromszor négy méteres területet, s azt kb. 15 cm vastagságú göngyöltsárral kívűl-belűl kitapasztották. Mint fiatalházasok csak ilyen hajlékot tudtak előbb építeni. Ebben kb. két évig laktak, amíg a két helyiségből álló házuk el nem készült." 30 SZSZBML. XXIV. 565. 498/1947. SZT.2. D. 31 SZSZMBL. XXIV 562. ad. 21/1949. SZF. 32 SZSZBML. XXIV. 562. ad. 956/1946. 5. D. 33 SZSZBML. XXIV. 562. ad. 930/1948. 5. D. 34 SZSZBML. XXIV. 562. 969/1948. 5. D.