Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
VI. ADATTÁR
Mérete: az előtér, konyha: kb. 2x4 m, a belső helyiség: kb. 4x3 m-es. Lejárat: gádorból kellett földből kiképzett lépcsőkön lemenni. Ablak: egy kisebb méretű ablak volt rajta (belső helyiség). Ajtó: Kémény: göngyölt sáralapba, a tető fölött használt spórcső kidugva. Tetőzete: leföldelve. „A tetőzet hasított akácfából kiképzett nyeregtetőszerű megoldással készült. Vastagon szalmával befedtük és a helyiségből kikerülő földet a tetejére raktuk kb. 30-40 cm vastagságban. Belül pedig a földből kialakított falhoz szorosan hasított akácfákat rögzítettek édesapámék, és azt törekessárral betapasztották és amikor megszáradt, kimeszeltük szép fehérre. Én ekkor már tizenhárom éves voltam és én és testvéreim is segítettünk, amit tudtunk az építésénél. Ebben pontosan öt évig laktunk, addig, amíg a kétvégű tornácos házunk fel nem épült all kishold földünk közepén. Én voltam a legnagyobb gyermek és éppen ezért ugyanúgy, mint más családoknál is - a gyermekek közül a legnagyobb terhet nekem kellett vállalnom. Nemcsak a földház építésénél, hanem minden más megélhetésünket elősegítő munkában. Már hét éves kortól liba, sertés, szarvasmarha legeltetés volt a feladatom, ha hazajöttem az iskolából. A hónunk alá vettük a könyvet és legeltetés közben olvasgattuk (más családok gyermekei is) a másnapi leckét, és a kisebb gyermekekre is vigyáztunk. Kilenc-tíz éves koromban édesapám által csinált kisméretű kapával kellett kapálnom, amit szívesen tettem, mert tudtam, hogy ez jobb megélhetésünket segíti. Tizenegy-tizenkét éves koromban gazt irtani jártam napszámba, amit mifelénk „aszatolás"-nak, más községekben „gurdonyozás"-nak is hívtak. Ezt egy speciális eszközzel végeztük. Édesapánk kb. 1 m hosszú pálcaszerűség végére egy éles fémlemezt rögzített, s ezzel szúrtunk alá a „szúróka" vagy más gaznövénynek. így irtottuk, melyért mi gyermekek 1928-1930-ban 80 fillért kaptunk naponta. Ezért akkor négy m kartonanyagot tudtam vásárolni. Nagyon gyenge volt a ruházatunk. Édesanyám és a családunkból két leány font és szőtt is és a házilag szőtt vászonból fehérneműt és felsőruházatot is készítettünk. A felsőruhánkat házilag befestettük kékre, lilára, az idősek feketére. Egyetlen kartonruhája volt édesanyánknak és nekünk leányainak is és ez volt az ünneplő. Lábbelink is nagyon hiányzott. Édesapánknak nyáron házilag készített (rossz csizmaszárból) bocskorja volt. Télére egy pár csizmája. Ez volt az ünneplő és viselő is. Édesanyánk és mi gyermekek is nyáron mezítláb jártunk, télére pedig kettőnknek volt egy pár csizmája. Amikor hazajött a délelőttös az iskolából lehúzta és átadta a délutános testvérünknek. Ez annak ellenére volt így, hogy szüleink nagyon szorgalmas, beosztó emberek voltak és édesapámnak volt állandó, útkaparói fizetése is. Az állami útkaparói fizetésből és a felvett 4.000 pengő banki adósságból sikerült 11 kishold földet vásárolni a Tisztavíz tanyán. Azért tudott látszólag sok (11 hold) földet vásárolni, mert ez olcsó, értéktelen sívóhomok volt, és nagyon sokat kellett benne dolgoznunk, és jövedelmet alig hozott. Rossz időjárás esetén a belevetett magot is alig termelte meg. Éppen csak nagyon szűkösen tudtunk belőle megélni, nagy beosztással biztosítani az évi kenyerünket a hét tagú családnak. Ki volt szabva a leveshez mindannyiunknak egy kis darab kenyérke. Ünnepek kivételével csak egytálételt ettünk. Mindhárom főétkezési időben valamilyen levest főzött édesanyánk. Leggyakrabban krumplilevest. Ebbe időnként sós vízzel (tojás nélkül) kavart egy kis galuskát is. A tojást el kellett adni a debreceni piacon, hogy a felvett adósság kamatait és a tőketörlesztést is fizetni tudjuk. Nagyon nehéz volt az életünk, de nemcsak nekünk, hanem a hozzánk hasonló más szegény sokgyermekes családoknak is. Kb. tizenöt éves lehettem, amikor egy fejőstehenet tudtunk venni és annak a tejéből és tejtermékéből (túró, vaj) is igyekezett édesanyánk egy kis pénzt csinálni, hogy tudjuk fizetni a vásárolt 11 kishold földünkből eredő tartozást, és mellette még a megélhetésünket is nagyon szegényesen biztosítani lehessen. Anyagi helyzetünk miatt kényszerültek szüleink a földvásárlás évében (1931) arra, hogy helyzetünk jobbrafordulásáig földházat építsenek és az útkaparói szolgálati lakásból ebbe, költözzünk be."
