Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

I. A FÖLDBE MÉLYÍTETT LAKÓÉPÍTMÉNYEK ÉS A BENNELAKÓK ÉLETVISZONYAI SZABOLCS ÉS SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉKBEN A XX. SZÁZADBAN

homlokzaton, ritkábban a főhomlokzaton van, s a bejárat néhány lépcsőn keresztül vezet a lakótérbe.... A verem- illetve gödörházak alaprajzi beosztásukat, tüzelőberendezésüket és füstelvezetési módjukat tekintve nem mutatnak lényeges eltérést... Az Alföldön épült földházak többnyire két- vagy három osztatúak voltak, melyek funkciójukat tekintve szobából és konyhából álltak, illetve szoba+konyha+kamra tagozódásúak voltak. A harmadik helyiség néha istálló is lehetett, mint pl. Debrecen környékén, s itt helyezkedett el a ház bejárata is, azaz a lakóteret az istállón keresztül lehetett megközelíteni."

14 Nyíregyháza belterületén a Család utcán lévő háromosztatú földház egyik helyiségében is volt ló elhelyezve külön bejárattal. A fentiektől eltérően Szabolcs, illetve Szatmár-Bereg vármegyékben a veremházak és gödörlakások nagy többségükben egyosztatúak voltak. így magukba foglalták a lakóház összes funkcióját (szoba, konyha, kamra). A földházakra vonatkozó informátorok tájékoztatása szerint a legtöbb két helyiséges hajlék a nyírbátori és nagykállói járások községeiben, illetve Nyíregyháza város közigazgatási területén fordult elő 15-15, illetve 13 esettel az itt fellelt 162, 155, illetve 105 földház közül. Három részre tagolódó egy-egy építményt csak a volt ligetaljai járásban (Nyíradony) (2) és Nyíregyháza városban (1) sikerült fellelni. „...Kiss Lajos a Nyíregyháza melletti Királytelek nevű uradalmi majorból 37 földbe mélyített cselédlakást mutat be. Ezek többnyire háromosztatúak voltak, s az uradalom által megszabott rendben helyezkedtek el. Az épületek bejárata a középső helyiségen, a konyhán (pitvar) volt, s innen lehetett bejutni a konyha két oldalán elhelyezkedő helyiségekbe, a szobába, illetve a kamrába. Méreteik az átlagosnál nagyobbak voltak, hosszuk 14-16 méter, szélességük 5-6 méter, átlagos mélységük 1,8 méter. A bejáratul szolgáló gádor 2-3 méter hosszú és 1,6-1,8 méter széles volt. Falaik vályogból vagy téglából készültek, tetőszerkezetük szelemenes volt, s többnyire padlással sem rendelkeztek..."

15 A mai Nyírtelek (volt Királytelek) területén lakó időskorú lakosság nem tudta a földházak tételes leírását adni, így az csak összefoglaló adatként szerepel e kötet szöveges részében. A megyében gyújtott földházak tüzelőberendezése általában megegyezett a környezet háztípusára jellemző rendszerrel. Gyakori volt a házilag készített, a nép nyelvén ún. berakott spórként vagy kotlóként emlegetett négyszögletes alakú, göngyöltsárból, vályogból, ritkán használt téglából emelt tüzelőalkalmatosság, melynek tetejére egy vagy kétkarikás öntöttvaslemezt helyeztek. Ez rendszerint az ajtó mellett helyezkedett el. Nem volt ritka a köztudatban jól ismert ún. csikótűzhely sem. A háromlábú, bádoglemezből készült dobkályha nem népi bútordarab ugyan, de viszonylag széles körben használták. (Pl. Kállósemjén, Levelek, Nyírmihálydi, Petneháza, Pusztadobos, Tiszalök stb.) Főzni is lehetett rajta. A két vagy többosztatú földházakban alacsony, padkán álló, göngyöltsárból készült boglyaformájú kemence is fellelhető volt, melyet az előtérből (konyhai főzőrész) fűtöttek. Nagyjából köralakban futó, rongypokróccal leterített padkáját ülésre használták, mely egyben - háttal a kemencének támaszkodva - melegedési lehetőséget is biztosított. A padka a „sút"-ban végződött, amit sok helyen éjszakai fekhelyül is felhasználtak, főként gyermekek részére. „Az építmény előtt szolgafán, dreifuszon, vagy bográcsban is főztek. A ház füsttelenítését legegyszerűbb esetben fűst vagy szikrafogóval oldották meg, mely a konyhai főzőrészben a kemence szája fölött állt. Ritkán előfordult szabadkéményes megoldás is."

16 A két világháború közötti időben egyre inkább elterjedtek a göngyöltsárból, vályogból, ritkán, használt 14 Uo. mint 2. 143 p. 15 Uo. mint 14. 10 Uo. mint 2. 144 p.