Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Ifj. Ilosvay Gusztáv (Sydney): Egy kiállítás margójára

Elvitte történeteit, meséit is, amiket időnként leírt vagy elmesélt nekünk, és mi gyermekek tátott szájjal hallgattuk minden szavát: Ágoston Lovagról, a szelíd vízilóról, Bumbóról az elefántról, s még ki tudja, hány figura teremtődött fejében. Itt hagyott vagy négy barátnőt, akik aztán halála után az élet fura játékából, megismerkedtek egymással és legendákat, élményeket meséltek egymásnak a vele való kapcsolatukról. De a legfontosabb mégis anyám volt, aki tökéletes Ilosvay-vá vált Antalfy-ból. Nagyon okos (mondhatnám bölcs) feleség volt, aki mindezt végigélte és mint egy gyermeket hagyta apámat játszani, alkotni élete végéig. Bohém ember volt apám, méghozzá a javából. Budapest zenés vendéglőinek, lokáljainak híres zenésze volt, olyannyira, hogy még ma is, pedig már 2004-et írunk, itt Ausztráliában is még többen emlékeznek rá. Arra, hogy törzshelyük volt, ahol zenélt, arra, hogy mennyire jól érezték magukat társaságában. Nem tudtál úgy találkozni vele, hogy amikor elváltatok, valami véleményed ne lett volna róla. Nem tudtál vele szembe közömbös lenni. Viszonylag sok ellensége volt, ami semmi mást nem bizonyított, mint azt, hogy rém tehetséges volt. Sokat és gyorsan olvasott, minden megmaradt a fejében. Evekre rá megkérdezhetted, hogy hogy van a Cyrano orrmonológja, vagy mit mondott Kaa az óriáskígyó Mauglinak a nagy cédrusfánál - az egészet, mintha olvasná, szóról szóra elmondta és lelki szemeiddel láttad, hogy most lapoz és folytatja. Ha ezek után megkérdezed tőlem: Milyen ember volt az apád? Bevallom őszintén ezen kívül, amit itt leírtam - nem tudom. 15 évbe csak ennyi fért bele. A többi információt az élet hozta. Ismerősöktől kaptam. Rajongók mondták el nekem könnyes szemmel és volt betegek, akik később mentoraimmá váltak. Az élet ilyen. Most már én is tudom. Megszületsz, alkotsz, ha tudsz, élsz a lehető legjobb tudásod szerint, aztán ennyi. A többit az utókor valósítja meg és tart emlékezetében, ha szerencséd van. Látod, most, hogy elolvastad mindezt, már te sem tudsz közömbösen elmenni mellette. Érdekes, nem? Megfogott a hasonlósága, az emberiessége. Olyan, mint te vagy: HALHATATLAN. Megjegyzés: A visszaemlékezést ifj. Ilosvay Gusztáv Sydney-bó'l (Ausztrália) küldte 2004. július 16-án.