Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

Igen. Ilosvay Ferenc csöndes magányában a stájer hegyekben, a természet által töltődött fel ismét. S próbálta feldolgozni, az őt ért újabb személyes tragédiát, bátyjának elvesztését. „Guszti a hűvösvölgyi Lipótban dolgozik. Egyetlen hármunk közül, akit gyermekkel áldott meg az Úristen. Méghozzá négy remek sráccal: Péter, Katalin, Gusztáv és Eszter. Ő az egyetlen, aki még otthon van, nem vállalhatta - nem gyermekei - betegei végett a vándorlás útját." (Duska Lászlónak, 1960). „Guszti 1961. május 11-én a Budapesti Onkológiai Intézetben (75-ös betegszobában) rákban meghalt, a Farkasréti temetőben temették május 15-én. Az utolsó pillanatig értelménél volt, pontosan tudta sorsát, és az utolsó telefonbeszélgetésünkkor csak annyit mondott: „Ferenc, ha az erdő ég, ne tőle, hanem ellene kell menned." (Dr. Szokolay Dénesnek, 1961. X. 11.). „Guszti hittel, tudással és dallal gyógyított. Ember volt, aki mindig tudta, mit mikor kell tennie." (Bógler Lajosnak, 1961). „Gusz nekem a f áj az életemben. Apám, bátyám, barátom, haverom, cimborám - egyszóval társam volt. Bennem, velem, lelkemben él. [...] Valahogy nem úgy van, ahogy volt. Mindeddig bármi történhetett velem, arra gondoltam: hüüü, ha én ezt egyszer Gusznak elmesélem...! S ma? Ma valahogy valóban üres és terhes lett a világ." (Walleshausen Évának, 1961. VIII. 22., 1965. II. 5.). Ilosvay Ferenc a bátyjának tett ígérete miatt - is - küzdött, harcolt írásainak megjelentetéséért. Hogy most nem ír? - kibírja. „És különben is, most, hogy odahaza nincs már AZ, akiért tettem, amit tettem, valahogy - ha csak talán időlegesen is- kiszikkadt belőlem a buzgalom." (Dr. Máriássy Józsefnek, 1962. I. 23.) Steiermark és a szerető hitves, Johanna Dietrich Ilosvay Ferenc még Budapesten megnősült, feleségével Noseda Noémival azonban nem volt hosszú a házaséletük. Életének igazi társát, Johanna Dietrich-et Bécsben találta meg. Johanna Asszony dédapja, Julius Wilhelm Dietrich (*Altenburg, 1820. IX. 15. t Bécs, 1890. XI. 18.) német földről, Thüringiából érkezett Bécsbe 1848-ban, arany-és ezüstműves volt, gyárat alapított, ékszerekkel, gyűrűkkel foglalkozott. Felesége Marie Herold (1829-1900). A nagyapa, Oscar Dietrich (*Bécs, 1853. X. 5. + Oberwölz, 1940. VII. 28.), 1881-ben vette át a Dietrich- cég irányítását, és 1898-1931 között a Bernardgasse 20. szám alatt működtette arany-, ezüst-, és botgombáru gyárát. Gazdag termékkínálatuk (sétapálcák, karmesteri pálcák, botgombok, kupák, serlegek, brossok, karkötők, gyűrűk, nyakékek, függők, stb.), és a termékek igényes kivitelezése nyomán, Európa egyik legjobb ne-